A fokhagyma a hagyma botanikai testvére. Mellesleg a fokhagyma leveleit és virágzatát eheti, különösen zöldségsalátákban, megfelelőek lesznek. És ezt a növényt jogosan tekintik természetes antibiotikumnak. Ezért a fokhagyma minden kertben megterem, hasznos és nélkülözhetetlen sok ételhez. Igaz, nem minden kertben sikerül jó fokhagymát betakarítani, de ennek megelőzése érdekében érdemes utánajárni.
Mi befolyásolja az elődök kiválasztását?
A „vetésforgó” szót minden kertésznek ismernie kell, de nem mindenki tartja tiszteletben a folyamatot, ami nagyban befolyásolja a termés minőségét. Igen, és elvileg a terméshozamokon. A fokhagyma rostos gyökere nem megy túl mélyen a talajba – ezek a morfológiai jellemzők, amelyek a vetésforgó szempontjából jelentősek. A tápanyagok az ágyások felszíni rétegéhez viszonyítva, a fokhagyma maximálisan felhasználható.
És ha jövőre új adag fokhagymát ültetnek ugyanoda, akkor nyilván hiányzik belőle a táplálék. És ha a betegségek és a kártevők nem kerülték el ezt a szezont, akkor a következőben folytathatják a támadást.
Miért olyan fontos a megfelelő elődök kiválasztása:
- ez nem teszi lehetővé a talaj kimerülését;
- kórokozók, lárvák nem halmozódnak fel kritikus mennyiségben;
- helyreáll a talaj tápanyagainak természetes egyensúlya;
- a gaz nem fogja annyira elfoglalni a kertet.
A vetésforgó egyébként azért is hasznos, mert minimálisra csökkenti a termény gondozásának erőfeszítéseit. A talajt nem kell „megtömni” kémiai eredetű készítményekkel, a talaj termőképességét a természeti erőforrások támogatják.
Azt is fontos figyelembe venni, hogy a kultúra milyen földön fog növekedni. A fokhagyma számára a legjobb talaj alacsony vagy semleges savasságú vályog. A talajt komposzttal kell trágyázni, kultúráját nagyon szereti. A tavaszi fokhagymát általában tavasszal ültetik (április és május metszéspontjában), a téli fokhagymát pedig ősszel, szeptember közepétől október első évtizedéig.
Milyen növényeket lehet utána ültetni?
Ha meg akarja találni a legideálisabb lehetőséget, akkor a legjobb elődök a növények lesznek. Ezek általában hosszú gyökerű növények, amelyek tápanyagokat szívnak fel a föld mély rétegeiből. A rozs, a búza, a silókukorica, a köles után a fokhagyma, beleértve az őszi fokhagymát is, tökéletesen megfekszik a talajban. Ha a termés betakarítása után ágyat ásunk ki, akkor mire a fokhagyma ültetésre kerül, benő.
Az apróra vágott zöldek zöldtrágyaként működnek, és a talajt szerves anyaggal töltik fel.
A fokhagyma optimális prekurzorainak listáján a takarmányfüvek és gyógynövények is szerepelnek. Nagyon jó például a lóhere és a lucerna. A vitaminnövények is kiváló elődök lesznek, a kaporról, korianderről, salátáról, zellerről és petrezselyemről beszélünk. Aktívan telítik a földet nitrogénnel, ami hasznos a fokhagyma számára.
Ha a nyaraló nem büszkélkedhet méretekkel, akkor a gabona elültetése problémás lesz – egyszerűen nem lesz elég hely, hogy elférjen a többi. Ezért teljesen felvázolható egy ilyen séma: ahol az uborka, valamint a cukkini vagy a tök nőtt, a fokhagyma a következő évben jól gyökerezik. A korai fehér káposzta után a karfiol után is jól terem (kivéve, ha ezek a növények erősen fertőzöttek, betegek voltak, akkor jövőre ne rakjunk fokhagymát erre a földre).
A tökfélék családjának tagjai a fokhagyma egyik legjobb előfutára, mert nincsenek vele közös betegségek. A sütőtök erőteljes gyökérrendszere jól fellazítja a talajt, és még baktériumokat is képes kiválasztani, amelyek elősegítik a jobb nitrogéntermelést.
A következő zöldtrágyák alkalmasak az őszi fokhagymára:
- lóhere;
- mustár;
- csillagfürt;
- takarmányfüvek.
Ez egy kiváló intézkedés annak érdekében, hogy a talaj tápanyagokkal feltöltődjön, szerkezete javuljon, és a gyomok száma csökkenjen.
Tél előtt érdemes az eper után fokhagymás ágyásokat rendezni: ennek a növénynek rövid a tenyészideje, ami kényelmes az ilyen ültetésekhez és növények cseréjéhez. Az egyetlen dolog, hogy az eper könnyen felszív sok tápanyagot a talajból, de a fokhagymához elegendőnek kell lennie. Igaz, az ültetés előtt a talajt komplex ásványi összetétellel kell megtermékenyíteni. Egyébként sok kertész biztosítja: az eper után a fejek nagyok, egészségesek, gyönyörűek.
Nos, ha a fokhagyma legkeresettebb előfutárának nevezi, az uborka biztosan az lesz. Csak arról van szó, hogy ennek a kultúrának az elterjedtségéről nem kell beszélni, így gyakrabban fordul elő ilyen növényváltás.
Rossz lehetőségek
Tanulnak az ilyen lehetőségekből, de jobb lenne persze csak elméletben ismerni őket. A legsikertelenebb előd a cékla. Mert ez a növény sokat „eszik”, és a talaj jelentősen kimerül. Sőt, ez mind az étkezési, mind a takarmányrépára vonatkozik. A sárgarépával tulajdonképpen ugyanazok a problémák, rengeteg tápanyagot pazarol el. Sőt, gyakoriak a növények kártevői, ami egyszerűen a végső pontot teszi a vitában, hogy a fokhagyma, a cékla és a sárgarépa alkalmas-e a vetésforgóra.
Ezt követően a fokhagyma ültetése káros.
- A burgonya, a paradicsom, a padlizsán olyan növények, amelyek „szeretnek” hátrahagyni a fertőzött területeket, például a Fusarium. És a fokhagyma ilyen öröksége egyáltalán nem szükséges.
- A hagyma, bár a fokhagymával örök partnerségben működik, kétes elődnek számít. Ugyanazokban a betegségekben szenvednek, és ugyanazok a kártevők támadják meg őket. Ráadásul a hagymát éppen a káliummal kapcsolatban „torkosnak” tartják, és ez a talajt is kimeríti.
- A retek és a retek szintén nem hagynak lehetőséget a fokhagyma számára, és arra kényszerítik, hogy kimerült talajban nőjön, ami egyszerűen véget vet a jó betakarításnak.
- A zab és az árpa, bár gabonafélék, szintén nem a legjobb elődök. A vetőmag kukorica és a napraforgó szintén nem fog működni.
Az elődnövények kiválasztásának fő elve, hogy ne legyen felületes gyökérrendszerük (ugyanúgy, mint a fokhagymáé). Itt minden egyszerű: a fokhagyma nem tud tápanyagot kapni mélyen a talajban, a gyökerei nem érik el. A felsőbb rétegekben pedig már mindent az előző kultúra „választ”. Tehát a fokhagyma nem nő úgy, ahogyan lehetne. És még a kiváló minőségű fejtrágyázás sem lesz teljes értékű segítség.
Mellékesen, maga a fokhagyma után az eper jól nő a földön, néha a terméshozamok egyszerűen lenyűgözőek. És más bogyók is ugyanazt a sikert mutatják a növekedésben. És 2-3 szezonon keresztül megvédi az ültetvényeket a káros rovaroktól.
Mindez a növény által termelt fitoncideknek köszönhető: a fokhagymafejek közvetlenül a talajba termelik, és ez a legjobb természetes kártevő-megelőzés.
A következő szezonban a fokhagyma után ültethetünk hüvelyeseket, paradicsomot és uborkát, tököt és „rokonait”. Ha egyfajta pihenést szeretne adni a talajnak, vetheti be zöldtrágyával – fehér mustárral vagy gabonafélékkel. De a hagymát nem ültetik tovább (és fordítva), és ez legalább 4 évszakra igaz lesz.
Érdemes megemlíteni a szomszédokat. A burgonya számára nagyon hasznos szomszéd, mert a Colorado burgonyabogár riasztójának tartják. A paradicsomot, paprikát veszélyeztető Phytophthora is „megijed” a terméstől, mert ezek a növények a közelben lehetnek. A sárgarépa legyektől és meztelen csigáktól a fokhagyma tökéletesen megmenti a sárgarépát, a málnát, az epret és a ribizlit.
Ezt az oldalt könyvjelzők közé helyezheti
