A szarvasmarhák kéknyelv-betegsége egy fertőző betegség, amely az állatok szájának és orrának nyálkahártyáját, a gyomor-bélrendszert és a vázizmokat érinti. A betegséget kéknyelv-betegségnek vagy kéknyelv-betegségnek is nevezik, mivel a fiatal juhok a legfogékonyabbak a vírusra.
REFERENCIA. A betegséget először 1876-ban regisztrálták a dél-afrikai régióban, és már 1905-ben azonosították magát a kórokozót – a Reoviridae családból származó RNS genomi vírust.
A betegség jelei és a diagnózis
A kéknyelv-betegség lappangási ideje szarvasmarháknál 7-10 nap. Az utóbbi időben azonban tendencia volt a lappangási idő meghosszabbítására, esetenként 30-40 nap is lehet. Ezen időszak után a betegség következő jelei figyelhetők meg az állatban:
- A hőmérséklet emelése 42°C-ra. A betegség első napjaira jellemző.
- A nyálkahártyák duzzanata, vörössége, egészen liláig és piszkoskékig. A nyelv a duzzanat miatt kilóg a szájból.
- Rohadt szag megjelenése a szájban és habos nyál. Genny ürítése az orrból.
- Ha a szájüregben nézzük, fekélyes gócok figyelhetők meg.
- Vérzések megjelenése a kötőhártyában.
A betegség diagnosztizálásához a rendelkezésre álló klinikai tüneteket, patoanatómiai elváltozásokat, valamint speciális laboratóriumi vizsgálatokat alkalmaznak. A kórokozó vírust szerológiai módszerekkel izolálhatjuk: enzim immunoassay és neutralizációs reakció. A diagnózis felállításakor fontos kizárni az olyan betegségeket, mint a ragadós száj- és körömfájás, himlő, hólyagos szájgyulladás, fertőző pustuláris dermatitis és a hurutos láz rosszindulatú formája.
Megelőzés
A szarvasmarhák kéknyelv-betegségének megelőzésének fő intézkedése egy kultúrvakcina alkalmazása, amely 12 hónapig stabil immunitást biztosít. A beteg állatnak élethosszig tartó immunitása van, és nem betegszik meg újra, de lehetséges a betegség újbóli megbetegedése, ha más típusú vírus érinti. A kéknyelv-betegségre immunis szarvasmarhabárányok passzív kolosztraimmunitása a születés után legfeljebb 3 hónapig tart.
A kéknyelv-betegség szarvasmarháinak magas az elhullási aránya. Álló gócokban 10-30%, míg új területeken elérheti a 90%-ot is az állatállomány vesztesége a vírusfertőzésből. Éppen ezért fontos betartani a megelőző intézkedéseket, és szisztematikus küzdelmet folytatni a betegség hordozói ellen, amelyek harapják a Culicoides-t.
Ezt az oldalt könyvjelzők közé helyezheti