Traumás szívburokgyulladás teheneknél és szarvasmarháknál

Traumás szívburokgyulladás alakul ki szarvasmarhákban a szívburok sérülése alapján. A sérülést kísérő gyulladásos folyamat súlyos következményekkel jár az állat számára, beleértve a halált is. Ugyanakkor az ilyen irányú kezelés hatástalan. Ezért a betegség okainak és kialakulásának ismerete rendkívül fontos a hatékony megelőző intézkedések biztosítása érdekében.

A megelőzés az egészség kulcsa

Mi a betegség?

A traumás szívburokgyulladás egy gyulladásos folyamat, amely a szívburokban és a környező szövetekben fejlődik ki, az idegen tárgyak által okozott károsodás miatt. A táplálékkal bejutnak az állat gyomrába. Ugyanakkor az ilyen tárgyak éles részei könnyen áthatolnak a gyomor falán, és összehúzódásai miatt tovább nyomódnak a szív felé. Idegentesttel együtt különféle kórokozó mikroflóra kerül be, ami a sérült szövetek gyulladását okozza.

A gyomorháló összehúzódása következtében egy éles tárgy elérheti a szívizomot, vagy károsíthatja az epicardiumot. Ha mozgás közben megérinti az ereket, a szív és a szívburok közötti üregben felhalmozódik a vér, ami növeli a szívizomra nehezedő nyomást. Ennek eredményeként nem tud összehúzódni, ami szívleálláshoz és az állatállomány gyors pusztulásához vezet.

Ezenkívül a szövetek gyulladásával nagy mennyiségű váladék szabadulhat fel. Mennyisége az állat szervezetében bizonyos esetekben eléri a 20 litert vagy többet. Ebben az esetben a kiválasztás típusa lehet:

• savós;
• gennyes;
• savós-fibrines;
• vérzéses.

Az ilyen effúzió fokozatosan felhalmozódik a szívburok üregében, ezáltal akadályozza a szívizom mozgását. Ennek megfelelően a vérkeringés zavart okoz, a nyomás az edényekben nő.

Savós-fibrines váladék esetén nagy mennyiségű fibrin fehérje úszik a folyadékban. Amikor belép a szívburok üregébe, annak falára és az epicardium falaira telepszik lemezek és rétegek formájában. Ha egy ilyen fehérje növekedni kezd, a szívburok és az epicardium összeolvad, ami még nagyobb stresszt okoz a szívben.

Szarvasmarhák szívburokgyulladása

Okoz

Meg kell jegyezni, hogy a traumás pericarditis sokkal gyakrabban fordul elő teheneknél és más szarvasmarháknál, mint más állatoknál. Ennek a betegségnek több oka lehet:

1. A szívburok károsodása éles tárggyal, amely étellel a gyomor hálójába esett. A piszkos, szemetes legelőkön a fűvel együtt a tehén lenyelhet egy drótot, szöget, tűt, amelyek éles szélével könnyen átszúrják a szívburkot.
2. Erős ütés a szegycsonton. Egy ilyen ütés eredményeként a mellkas erősen összenyomódik. A bal oldalán lévő 6. és 7. borda esetleg nem bírja a nyomást és eltörik. Ennek eredményeként éles szélükkel károsíthatják a szívburkot és a környező szöveteket.
3. Olyan sérülés, amelynek során idegen tárgy kívülről kerül a szervezetbe.

Mindenesetre egy ilyen betegség általában az egyidejű tényezők hátterében alakul ki. A fő az intraabdominalis nyomás növekedése. A következő folyamatok járulnak hozzá a növekedéshez:

• szülés. Az ellés utáni első alkalommal a tehén hashártyáján belüli nyomás jelentősen megnő;
• leeső hasa a földre;
• a tulajdonos vagy más állatok erős ütése a hasi régióban;
• ellenőrizetlen étvágy, ami a tehén proventriculusának túlcsordulásához vezet.
• túlzott fizikai stressz.

Kontrollálatlan étvágy

Bizonyíték

A traumás pericarditis három különböző formában fordulhat elő: akut, szubakut és krónikus. Ezenkívül egy ilyen betegség a legtöbb esetben száraz és effúziós fázis jelenlétére utal. Közülük az első úgy működik, mint a kezdeti, és addig tart, amíg a váladék el nem kezd kiemelkedni a szövet gyulladt területeiről.

Az akut száraz pericarditisben egy állatban mindenekelőtt kifejezett fájdalmat lehet nyomon követni. A tehén igyekszik kerülni a túl aktív és hirtelen mozgásokat. Ezenkívül az állat megpróbálja meghajlítani a hátát, amikor áll, szélesebbre, mint ahogy általában széttárja a lábát, hogy ne okozzon túlzott nyomást a szívburok sérült területére.

Ha ebben a szakaszban hallgatja a szarvasmarha mellkasát, akkor egyértelműen hallani fogja a szív munkájában bekövetkező változásokat:

1. Jelentősen megnövekedett pulzusszám.
2. A szívizom megerősödött összehúzódásai, amelyek kifejezettebb sokkok formájában jelentkeznek.
3. Sajátos súrlódásszerű zaj, amely szívösszehúzódások során lép fel. Repedésnek vagy karcolásnak tűnhet. A szívburok hozza létre, amelyben a gyulladt lapok egymáshoz dörzsölődnek. Egyes esetekben ez a folyamat a mellkas bizonyos részeinek tapintásával érezhető.

Fokozatosan a betegség száraz formája effúziós pericarditiszé válik. Megjelenésével a szívburok üregében korábban hallott reccsenést csobbanás váltja fel, ami folyékony genny vagy egyéb váladék jelenlétét jelzi benne. Az állat szívverése még jobban felgyorsul, míg a kifejezetten erős szívverés a betegség második szakaszának kialakulásával egyre jobban alábbhagy. Ezzel párhuzamosan a fájdalom megszűnik. A szívburok lapjait folyadék választja el, a gyulladt területek nem érintkeznek egymással.

Norma és patológia

A váladék további felhalmozódásával a szívre nehezedő nyomás kívülről jelentősen megnő, aminek következtében az nem tud a megszokott méretre tágulni. Ez tamponádhoz vezet. A kamrák nem telnek meg vérrel a végéig, ami annak stagnálásához és általános keringési zavarokhoz vezet. Ugyanakkor az állat testében az ilyen változásokat nyomon követik:

• súlyos légszomj;
• megnagyobbodott máj méretben;
• tachycardia, amely állandósul;
• nyomásesés.

Ezenkívül a stagnálás következtében hörghurut és az emésztőrendszer nyálkahártyájának elkékülése alakulhat ki.

A szívburokgyulladás feltűnő jele lehet az állat viselkedése. A fájdalmas érzések jelenléte miatt a tehén rendkívül óvatosan fekszik vagy áll. Ugyanakkor megpróbálja a mellkasát a medence fölé emelni. A földről felkeléskor szintén a mellkas emelkedik először, majd a test többi része. A betegség lefolyása idején az étvágy teljesen hiányzik vagy jelentősen csökken, a tejhozam csökken. Mozgás közben hangosan nyöghet a tehén.

Attól, hogy a vér stagnál a vénákban, a nyak és a harmatfedő súlyos duzzanata van. A szegycsont szondázásakor az állat fájdalmat érez.

A traumás pericarditis diagnosztizálásának fő módszere a tapintás, a hallgatás és a betegség külső megnyilvánulásainak azonosítása. A szív régiójában történő tapintásra az állat fájdalmat érez. Hallgatás közben recsegés vagy súrlódás hallható, ami egybeesik a szív fázisaival. Ugyanakkor a szívizom sokkal gyorsabban összehúzódik, hogy kompenzálja a kamrák hiányos feltöltődését. A vénák megtelnek vérrel, és ennek hátterében ödéma lép fel. Ezek a pontok segítenek megkülönböztetni a szívburokgyulladást a mellhártyagyulladástól, amely jellegzetes tünetekben nagyon hasonlít a szívburok gyulladásához.

Kezelés

A pericarditis traumás formájának kezelése leggyakrabban hatástalan, és az állatot vágásra határozzák meg. De bizonyos esetekben a kezelési kísérletek bizonyos eredményeket adnak.

Mindenekelőtt a tehén nyugalmát külön istállóban biztosítják, és a szokásos étrendet diétásra cserélik. Az összes térfogati takarmányt kizárják, fűvel, szénával és speciális folyékony korpakeverékekkel helyettesítve. Ha az állat nem hajlandó táplálékot venni, mesterséges táplálást írnak elő.

A tehén pihenőhelye külön istállóban biztosított

A további kezelés három fő területet foglal magában:

1. A normál szívműködés helyreállítása.
2. A szeptikus folyamatok lassítása és megszüntetése.
3. A váladék eltávolítása a szervezetből.

Jégzsákot vagy más hideg borogatást helyeznek a beteg tehén szívére, és biztonságosan rögzítik. Ugyanakkor 150-300 ml 20% -os glükózt injektálnak a vénába. A kifejezetten a szívműködés korrekciójára szolgáló gyógyszerek alkalmazása nem javasolt. Csak rontják az állat állapotát.

A szulfanilamidot és számos antibiotikumot a szepszis lassítására és a gyulladásos folyamat leállítására használják. A testből való gyorsabb kiválasztódás érdekében számos vizelethajtó gyógyszert írnak fel. A nátrium-koffein-szalicilát szubkután injekciója szintén jótékony hatással van a szívburokgyulladásban szenvedő tehén testére. 2-2,5 g-os adagban adják be.

Fontos! A kezelés után az állatot megfelelően ellenőrizni kell. Ha a betegség egy ideig akut formában jelentkezik, a tehenet ki kell selejtezni az állományból.

Megelőzés

Mivel a legtöbb esetben a kezelés nem hozza meg a kívánt hatást, különös figyelmet kell fordítani a nem traumás pericarditis megelőzésére. Ez abból áll, hogy az idegen testek takarmányba kerülésének legkisebb lehetőségét kiküszöböljük, valamint az állattartás lehető legbiztonságosabb feltételeit megteremtjük. A főbb intézkedések ebben az irányban a következők:

1. Drótba csavart szénabálák tiszta kinyomtatása. Ezt az eljárást egy speciálisan kijelölt helyen hajtják végre, ahová az állatok nem férhetnek hozzá.
2. A törött pórázlánc dróttal történő összekapcsolásának kísérleteinek kizárása. Egy biztonságosabb lehetőség a lánc cseréje egy újra.
3. Az ömlesztett adagolás ellenőrzése fémtárgyak jelenlétére. Ehhez a betáplált tömeget speciális elektromágneses berendezéseken vezetik át.
4. A traumás szívburokgyulladás gyakori előfordulásával az állatállományban rendszeresen meg kell vizsgálni az állatokat mágneses szondával. Egy speciális eszköz lehetővé teszi a drót vagy a szögek időben történő eltávolítását a hálóból.
5. Ásványi anyagok és vitamin-kiegészítők hozzáadása az étrendhez, amelyek teljes mértékben kielégítik a tehén szükségleteit. Ez megakadályozza a lizucha kialakulását, amelyben az állat különféle tárgyakat képes felvenni.
6. Az állatok állapotának megfelelő ellenőrzése és állatorvosi konzultáció az állatok viselkedésében és megjelenésében bekövetkező gyanús változások esetén.

Szintén fontos megelőző intézkedés a legelő legelő előtti alapos előkészítése és ellenőrzése. Nem javasolt az állatállomány legeltetése olyan területeken, ahol szemétkibocsátásra vagy különféle építési munkákra volt bizonyíték. A közönséges legelőkön az összes szemetet előzetesen megvizsgálják és összegyűjtik.

Referencia. A legeltetett állatok jobb ellenőrzése érdekében karámos tartási módot alkalmaznak. A legelő különálló részén gyorskioldó kerítést húznak, ami korlátozza a már tesztelt és megtisztított teret. Amíg a tehenek legelésznek rajta, a következő részt takarítják.

Következtetés

A traumás pericarditis nemcsak jelentősen csökkenti az állat termelékenységét, hanem gyorsan halálhoz is vezethet. És mivel ezt a betegséget rendkívül nehéz gyógyítani, a fő figyelmet az állattartás körülményeire kell fordítani, amelyek megakadályozzák a betegség kialakulását.