A gazdák örömmel várják a tehén ellést, mert a vemhesség elmúlt 9 hónapjában annyi erőfeszítést fordítottak az állat gondozására. Az utódok megjelenése azonban sokszor bajokkal is jár, ennek oka a tehenek ellés utáni megbetegedése. A munkatevékenység nagymértékben legyengíti a tehenet, ezért a borjú születése utáni időszakban fellépő szövődmények és betegségek indokolják az állatorvosi szolgálat segítségét.
A betegségek jellemzői és típusai
A borjú születése utáni időszakot gyakran kísérik különféle kórképek a tehenek egészségében. A vajúdás során sérülések keletkeznek, gyulladásos folyamatok alakulnak ki az állat immunitásának csökkenése hátterében. Milyen szövődmények fordulnak elő leggyakrabban az ellés utáni időszakban:
- A méh prolapsusa.
- A méhlepény visszatartása.
- A perineum és a hüvely repedései.
- Letét.
- Fertőző betegségek.
Vegye figyelembe az egyes állapotokat külön-külön, hogy képet kapjon a lehetséges szövődményekről és azok megnyilvánulásairól.
Méh prolapsus
A méh ellés utáni prolapsusa veszélyes patológia, amely endometritishez, meddőséghez és akár szepszishez is vezethet. A méh intussuscepciójának leggyakoribb okai a következők:
- Rossz életkörülmények a stagnálás időszakában.
- A rendszeres séta hiánya.
- Nehéz szülés.
- Nem megfelelő táplálkozás a terhesség alatt.
- Összekötött tartalom vályogpadlós szobában.
- Betegségek.
A méh prolapsusa, függetlenül az ezt az állapotot kiváltó okoktól, mindig a reproduktív szerv falainak gyengülésével jár – petyhüdtté válnak. Az ellés során az erős összehúzódások hatására a méh kifelé fordul, és a nyitott nyaki csatornán keresztül kifelé hatol.
Az állat vizuális vizsgálata lehetővé teszi a diagnózis felállítását – a méh prolapsusát. Ugyanakkor a tehén hüvelyéből körte alakú szerv emelkedik ki, amely lelóghat a csánkízületig. Ez a patológia szakképzett segítséget igényel. A méhet kezelni kell – vízzel és kálium-permanganát oldattal öblíteni, majd a helyére állítani. A kezelés egyik fontos szakasza a reproduktív szerv belső rögzítése annak érdekében, hogy elkerüljük annak újbóli kiesését. Ehhez hajtsa végre a következő lépéseket:
- egy pesszáriumot helyeznek a hüvelybe – egy rögzítőeszközt, amely a méh belsejében tartására szolgál.
- a szeméremtestet varrják;
- ferde helyzetet biztosítson az állatnak (a far a feje felett).
A tehén méhének csökkentésében állatorvost vagy tapasztalattal rendelkező személyt kell végezni, aki többször elvégezte ezt az eljárást. Ehhez kesztyűt vesz fel, ökölbe szorítja a kezét, betakarja egy pamutkendővel, és pontosan középre nyomja a benne leesett szervet.
Figyelem! Ha a szerven nekrotikus gócok vagy egyéb gyanús zárványok vannak, a méhet el kell távolítani. Ebben az esetben nem nélkülözheti szakember segítségét.
Az utószülés visszatartása
Az állatorvosi gyakorlatban gyakori a méhlepény visszatartása. Ellés után a placentának általában 2-6 órán belül el kell válnia. Néha ez egy kicsit később történik. De ha a borjú születése után 8 órán belül nem jött ki a placenta, akkor a fogva tartásáról beszélnek. Mi a veszélye ennek az állapotnak:
- A méhlepény szövetei elkezdenek lebomlani a tehén méhében.
- A fertőzés átterjed a méh falára.
- Megkezdődik a test mérgezése.
- A gennyes tartalom a véren keresztül más szervekbe is behatol.
Ha az utószülés sokáig bent marad, az még komolyabb problémákkal, akár halállal is jár. Ezért a lehető legkorábban, 8-10 órával a tehén vajúdásának befejezése után fel kell vennie a kapcsolatot az állatorvossal.
Referencia. Az utószülés hiánya nem mindig jelenti azt, hogy késik. Néha az állatok megeszik.
Hogyan állapítható meg, hogy a placenta nem hagyta el a szülőcsatornát:
- Részleges visszatartás esetén a szövetdarabok általában láthatóak a hüvelyben.
- A tehén aggódik, nyomul, nyög.
- Elveszíti az étvágyat, letargikusnak tűnik.
- Egy napon belül a hőmérséklet emelkedhet.
- A hüvely kellemetlen szagú, gennyes váladék jelenik meg.
A rossz közérzet első tünetei esetén értesítse állatorvosát. Az utószülést el kell távolítani. Ehhez hormonális szereket használnak, amelyek fokozzák a méh tónusát, különféle oldatokat, amelyeket a nemi szerv üregébe öntenek. Ha nem lehet elérni a méhlepény elválasztását, akkor mechanikus extrakcióhoz folyamodnak. Ezután a méh üregét antibakteriális vegyületekkel kezelik. A kezelés magában foglalja az antibiotikum injekciókat is az endometritis és a szepszis megelőzésére.
Hüvelyszakadás
A hüvelyrepedés egy másik ellés utáni kórkép, ami igen gyakori, különösen az első borjús üszőknél. Ennek a komplikációnak a fő okai:
- Hosszan tartó munkavégzés.
- Gyors munka.
- A hüvely szárazsága.
- A magzat helytelen bemutatása.
- Nagy gyümölcs.
- Szakképzetlen segítség a szállodában.
- A méhlepény mechanikus extrakciója.
Veszélyes a hüvelyrepedés a tehén vérzése és a nyílt seb fertőzésének veszélye miatt. Jelentős belső és külső repedésekkel a perineumban az állatot varrják, és a sebeket rendszeresen fertőtlenítő oldatokkal és egyéb eszközökkel kezelik:
- Csersav.
- Kálium-permanganát.
- Kamilla főzet.
- Ichthyol kenőcs.
- Antibakteriális szerek.
A hüvely bejáratánál található kis sebeket jóddal kenik be. A megelőző intézkedések közé tartozik a szülés helyes lefolytatása, a korai próbálkozások megelőzése, görcsoldók bevezetése, a borjú gondos átvétele nyers erő alkalmazása nélkül, a hüvely steril zsírral történő kenése az ellés alatt.
Fertőzések
A tehenek fertőző betegségei az ellés utáni időszakban a szövődmények hátterében alakulnak ki. A méhben vagy a szeméremtestben meglévő sérülésekkel a patogén mikroflóra behatolhat a belsejébe. A méh környezete ideális a baktériumok szaporodásához – meleg és párás. Ennek eredményeként endometritis alakulhat ki – az endometrium gyulladása. A vajúdás által legyengült szervezet nem tud megbirkózni a kórokozó mikroflórával.
Hasonlóképpen, a fertőzés a méhet érinti, amikor a placenta megmarad. A nemi szerv belsejében lévő placenta szövetek töredékei rothadni kezdenek, a mikrobák elszaporodnak és súlyos gyulladást okoznak. Bármely fertőző betegség azonosítható jellegzetes tüneteik alapján:
- Az állat állapotának általános romlása.
- A testhőmérséklet emelkedése.
- Étvágytalanság.
- Mérgezés jelei.
A fertőzések kezelése széles spektrumú antibiotikumok alkalmazását foglalja magában. Az adagolást és a sémát az állatorvos írja elő, figyelembe véve az állat állapotát, a folyamat fejlődésének súlyosságát, a tehén súlyát.
Ellés utáni fekvés
Gyakran a borjú születése után a gazdák észreveszik, hogy a tehén nem tud felállni. Állandóan hazudik, és ha megpróbál felkelni, nem sikerül, elesik. Ezt az állapotot ellés utáni lefekvésnek nevezik. Mik az okai:
- A medence törése.
- Az inak nyújtása a kismedencei régióban.
- Az ülőideg, valamint az obturátor becsípődése.
- Izomrostok gyulladása.
Referencia. A terhesség alatti étrend minősége közvetlenül kapcsolódik ennek a patológiának az előfordulásához.
A kezelés magában foglalja a probléma megszüntetését célzó intézkedéseket – az ellés során kapott sérülés következményeinek megszüntetését. Ugyanilyen fontos, hogy megakadályozzuk a felfekvés kialakulását az állatban. A tehénnek nyugalmat biztosítanak, puha almon kell feküdnie. Időnként megfordítják, és az érintett területeket kámfor-alkohollal masszírozzák. Bizonyos esetekben gyulladáscsökkentő szereket alkalmaznak.
Mikor kezd el a tehén járni ellés után?
Kedvező vajúdási tevékenység és komplikációk hiánya esetén a tehén már az ellés után két-három héttel megmutatja a vadászat első jeleit. Ekkor azonban az ivarzása rövid lesz. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata – a tehén reproduktív rendszere még nem állt helyre. A corpus luteum még nem képes teljes értékű peték szaporodására.
A következő termékenyítésig időnek kell eltelnie. Szükséges, hogy a tehén pihenjen és erőre kapjon. A terhesség nehéz időszak, amely alatt a szervezet nagymértékben kimerült. A méhnek is vissza kell térnie a normális kerékvágásba, vissza kell zsugorodnia a természetes méretére. Az optimális idő a következő párzásig 45-60 nap. Bizonyos esetekben azonban érdemes tovább várni:
- Ha a tehén gyenge.
- Ha szövődmények lépnek fel vemhesség és ellés alatt.
- Ha az állatnak alacsony a termékenysége.
Ilyen körülmények között érdemes a tehénnek több időt adni a felépülésre és legkorábban az előző ellés után 80-90 nappal megkezdeni a termékenyítést.
A minőségi tehéngondozás a vemhesség alatt és az ellésre való megfelelő előkészítés fontos tényezők, amelyek segítenek elkerülni a borjú születése utáni számos probléma és komplikációt. A gazdálkodóknak oda kell figyelniük állataikra, hogy időben felismerjék a riasztó tüneteket, és kérjenek segítséget állatorvostól.
Ezt az oldalt könyvjelzők közé helyezheti