A bokrok helyes kialakítása az egyik kulcsfontosságú mezőgazdasági gyakorlat az uborka termesztése során. Lehetővé teszi, hogy meghatározzon egy bizonyos irányt a szőlő növekedéséhez, ami segít a növénynek, hogy a maximális erőfeszítéseket a betakarításra irányítsa, és nem a zöld tömeg fejlesztésére. Éppen ezért fontos tudni, hogy pontosan mikor és hogyan kell az uborkát formálni. Az uborkabokor díszítésére szolgáló konkrét módszer kiválasztása elsősorban a növény fajtajellemzőitől függ.
Érdemes megjegyezni, hogy vannak általános elvek az ilyen eljárások végrehajtására, ugyanakkor vannak bizonyos árnyalatok, amelyek a méhek által beporzott, partenokarpikus és hibrid fajokra jellemzőek.
Az eljárás szükségessége
Ha megtanulja, hogyan kell az összes eljárást helyesen és időben végrehajtani, akkor az uborka bokrok kialakulása miatt minden egyes szempillából nagy termésre számíthat. Fontos azonban figyelembe venni, hogy ennek a zöldségtermésnek a kialakulása az ágyásokban, azaz a szabadföldön és az üvegházakban különböző folyamatok, amelyek jelentős különbségeket mutatnak. De mindenesetre fontos emlékezni erre a maguktól, emberi beavatkozás nélkül fejlődő növények előbb-utóbb igazi bokorbozóttá változnak. Egy ilyen dzsungelben, amelyet mind a kertben, mind az üvegházban alakítanak ki, nagyon nehéz feldolgozni és megkötni, valamint a betakarítást.
A vizsgált probléma a legrelevánsabb, amikor elágazó fajták palántáit választják ki az uborka nemesítésére. A növény túlzottan megnyúlt és egyben vékony szempillái kevésbé lesznek megvilágítva és szellőzve, ami önmagában is számos betegség kialakulását idézheti elő. Ha bizonyos első petefészkeket nem vágnak le, és kivétel nélkül minden hajtást hagynak a bokrokon, akkor a hozam általában jelentősen csökken. Ilyen helyzetekben a termések nem képződhetnek sem a fő (központi) törzsön, sem az oldalsó szempillákon. Ezzel párhuzamosan a petefészkek sárgulni kezdhetnek, aktívan kiszáradhatnak és végül leeshetnek.
Az uborka bokor megfelelő kialakítása hozzájárul:
- a kultúra összes erejének a termésre koncentrálása;
- a fény hozzáférésének és egyenletes eloszlásának jelentős javulása;
- ésszerű helykihasználás az üvegházakban történő zöldségtermesztés során;
- a termőidő észrevehető növekedése;
- többszörösen leegyszerűsíti az összes manipuláció végrehajtását az ültetés és a betakarítás során az érés során.
Érdemes megjegyezni, hogy még ha a kialakulás egyik szakasza kimaradt is, akkor a gyenge hajtásokat, amelyek megvastagodnak a bokrok, mindenképpen el kell távolítani. A tapasztalatlan kertészeknek, akik félnek a növények sérülésétől, azt tanácsolják, hogy a mostohagyermekeket a növekedés során petefészkekkel csípjék össze. A leírt mezőgazdasági technika megvalósítása nem teszi lehetővé a hajtások hosszának pontos mérését vonalzóval és a csomópontok számának kiszámítását. Fontos megjegyezni, hogy a jelenleg meglévő és aktívan használt uborkaképzési sémák feltételesek, mivel minden esetben figyelembe kell venni az ágyások vagy üvegházak jellemzőit, valamint a fajtatulajdonságokat és az ültetési formákat.
A bokrok kialakulásának egyébként támogatói és ellenzői egyaránt vannak. Utóbbi szerint a szóban forgó zöldségnövény önmagában is tökéletesen képes fejlődni és termőre hozni. És érdemes megjegyezni, hogy ezek az állítások igazak, különösen, ha a méhek által beporzott fajták nyílt terepen történő termesztéséről van szó. De itt fontos megjegyezni, hogy a palántákat a kertben meglehetősen nagy időközönként helyezik el, ami elegendő fényt és tápanyagot biztosít minden növény számára. Ellenkező esetben a szárak elkerülhetetlenül összefonódnak, és a földön lévő gyümölcsök rothadnak.
Amint azt a hosszú távú gyakorlat mutatja, sokkal kényelmesebb és ésszerűbb az uborkát rácsokkal és bokrok kialakításával termeszteni. Ez leginkább az üvegházakra vonatkozik, amelyeknek gyakran korlátozott helyekkel kell megküzdeniük. Ugyanakkor ma már egyre gyakrabban találhat olyan zöldségfajtákat, amelyekhez nincs szükség a leírt eljárásokra. Különösen olyan hibridekről beszélünk, mint:
- „Sarovskiy”;
- „Csokor”;
- „Ingatlan”;
- „Izhorets”;
- „tempó”.
A felsorolt uborkafajták nem igényelnek emberi beavatkozást. Ennek oka a kellően erős központi szár jelenléte a rövid és gyengén fejlődő oldalhajtások hátterében.
Alapvető szabályok
Jelenleg könnyen megtalálhatja a lépésről lépésre szóló utasításokat, amelyek részletesen leírják az uborkabokor kialakításának teljes folyamatát, hogy a végén kevés szempilla maradjon. A konkrét módszer kiválasztása a növények fajtájától és körülményeitől függ. Nyilvánvaló, hogy amikor zöldségeket termesztenek ablakpárkányon, üvegházakban és ágyásokban, a formáció megközelítése eltérő lesz. Vannak azonban általános szabályok is.
- A bokrok kialakulását célzó összes szükséges műveletet időben el kell végezni.
- Annak érdekében, hogy a levegő teljes mértékben eljusson a gyökerekhez, és megakadályozzuk a növények versengését a fényért és a táplálkozásért, a fenék megvastagodását nem szabad megengedni.
- A központi szárat egyenesen felfelé kell irányítani.
- A rácsos szerkezet mentén sűrű bozótosok kialakulása elfogadhatatlan.
- A bokrok kialakulását a legjobb reggel elvégezni, hogy a sebek kiszáradjanak és begyógyuljanak a nappali órákban.
- Az üres virágokat, valamint a száraz vagy beteg hajtásokat és leveleket naponta le kell vágni és le kell törni, nem hagyva csonkokat.
- Vágáshoz csak éles, megfelelően élezett és fertőtlenített szerszámokat használjunk. A szempillák letörése gyakran súlyos károsodáshoz, és gyakran a növény halálához vezet.
- A csípés során a hajtások hegyét közvetlenül eltávolítják, hogy ne okozzon helyrehozhatatlan károsodást a bokorban.
- Kifejezetten ajánlott a korbácsokat minél kevésbé megfordítani, mert erre az uborka fájdalmasan reagálhat.
- Az egyik legfontosabb szempont a megfelelő öntözés. Lehetetlen öntözni az uborkát a leveleken, mivel ebben az esetben csak permetezés megengedett. A felhasznált víz hőmérséklete 22 és 24 fok között változik. Nagyon nem kívánatos a felmelegített talajt hideg vízzel öntözni.
Fontos megjegyezni, hogy a zöldségtermés növekedésének és fejlődésének minden szakaszában a bokrok kialakulásával párhuzamosan el kell távolítani a szárított és érintett leveleket, indákat és hajtásokat, amelyek már gyümölcsöt hoztak.
Különös figyelmet érdemel az uborka leveleinek metszésével kapcsolatos pillanat. Nem titok, hogy bennük történik a fotoszintézis, amely szükséges a petefészkekhez és a gyümölcsök éréséhez. A formációval összefüggésben alkalmazni kell azt a szabályt, amely szerint minden petefészeknek szükségszerűen rendelkezniük kell egy szórólappal, amely felelős a zöldek táplálkozásáért.
A fentiek alapján megengedett a már említett hibás, valamint az ültetést megvastagító és annak normális szellőzését akadályozó levelek eltávolítása. Mindenekelőtt a lombozatot a legalsó részén vágják le, vagyis a földön fekve. Ezt követően folytatják az oldalhajtások eltávolítását, amelyeken az uborkatermést korábban betakarították. Ez a megközelítés lehetővé teszi a legkényelmesebb mikroklímát az ültetésben lévő növények számára. Fontos megjegyezni, hogy a leveleket levágják, és nem hagynak levélnyéleket.
Különböző fajták kialakulása
Jelenleg a gazdálkodók különböző képzési módszereket alkalmaznak, amelyek kiválasztását több kulcsfontosságú tényező határozza meg. Ugyanakkor érdemes megfontolni a leírt mezőgazdasági technika klasszikus változatát, amely egy népszerű zöldségnövény hozamának növelését célozza. Mind a modern méhporzású fajok, mind a partenokarpikus rokon hibridek esetében releváns.
Fontos megjegyezni, hogy az univerzális módszer olyan növényekre alkalmas, amelyeknél női virágok képződnek mind a központi száron, mind az oldalhajtásokon. Ha a növekedési folyamat során kiderült, hogy 6 vagy 7 levél szintjén nincsenek petefészek, és csak hím virágok képződnek, akkor a fő szár eltávolítható, és a legerősebb oldalsó pár megmarad. Rácsra rögzítik, és az 5. lap után eltávolítják a növekedési pontokat. Egy másik fontos szempont, hogy elfogadhatatlan a hím virágok levágása, amelyek szükségesek a beporzáshoz és a petefészkek kialakulásához.
A csokor típusú virágzású, gyengén elágazó hibrid fajták bokrjait általában az úgynevezett esernyő elv szerint alakítják ki. Amint már említettük, a munkasémát a zöldségtermesztés helyének figyelembevételével választják ki. Tehát ez a módszer magában foglalja két rács felépítését az üvegház felső részében. A lényeg az, hogy a metszést és a csípést reggel éles és megmunkált szerszámmal kell elvégezni.
Parthenokarp és hibridek
Kezdetben érdemes megjegyezni, hogy a modern hibrid fajták abban különböznek, hogy majdnem 100% -ban női virágokat tartalmaznak. Kiderült, hogy az ilyen uborkák petefészkei a fő száron képződnek. Az ilyen fajokban gyakran több embrió is kialakulhat minden levél hónaljában. De nem szabad elfelejteni, hogy csak körülbelül 1/5-ük lesz végül teljes értékű gyümölcs. A többi kiszárad és leesik a bokor növekedése során. Ezért szükséges az uborka hibridek és partenokarpikus fajtáinak kialakítása.
A hibrid bokrokat leggyakrabban egy szárba alakítják, figyelembe véve a következő fontos szempontokat.
- A növényeket bármilyen kényelmes módon vízszintesen orientált rácshoz kötik. Ezt körülbelül 12-15 nappal az uborka földbe ültetése után tegye meg.
- A szempillák felső részének szabadnak kell maradnia, és növekedésük során fel kell tekernie a megkötött zsineget.
- Amint a főhajtás eléri a tartószerkezet tetejét, meg kell kötni, és a tetejét meg kell csípni vagy levágni.
- A következő szakaszban az összes oldalszárat eltávolítják, valamint az antennákat és a virágokat a harmadik levélig alulról.
- A jelzett jel után nőtt hajtásokat becsípjük. Fontos megjegyezni, hogy a betakarítás ilyen esetekben főleg a főpillán alakul ki.
- Ha hosszú gyümölcsű uborkafajtákról beszélünk, akkor miután a bokor összes felsorolt részét a 3. levélig eltávolítottuk, a központi szárat körülbelül a 3-4 leveles vonalon megcsípjük. A lényeg, hogy előtte a rács tetejére nőtt.
A szórólapok hónaljában később kialakult hajtásokat a rácsra kell dobni, és az ágyások felé kell irányítani. Aztán egy méterrel a földtől csípnek. Maga az uborka ilyen esetekben először a fő, majd a növekvő száron képződik.
Gerenda
Napjainkban a csokros, azaz csokortermő uborkafajták népszerűsége aktívan növekszik. Az ilyen fajokban minden szinuszban 5 vagy több teljes értékű gyümölcs képződik. Általában az ilyen bokrok egy szempillában jönnek létre. Túlzott megvastagodásuk a sok petefészket tartalmazó oldalsó szárral kimerüléshez vezet, így elkerülhetetlen részvesztéshez és a termés minőségének jelentős romlásához. A csomós uborkabokor kialakításának műveleteinek algoritmusa a következő.
- A kezdeti szakaszban, a gyümölcsök eltávolítása után, teljes körű csípés történik a bokor alsó részén.
- Amint a főszár eléri a rácsot, ezt az ostort rádobják. Ebben az esetben a szárat a talaj felé irányítják, és ahogy nő, a felszínétől 20-30 cm magasságban levágják.
Ezzel az uborkabokor kialakításával elsősorban a fő szempilla hoz gyümölcsöt. Érdemes megjegyezni, hogy a kertészek más módot is alkalmaznak a megfontolt agrotechnikai intézkedés végrehajtására.
- Az oldalsó szárakat a rács szintjéig eltávolítják.
- A központi hajtást a tartószerkezet köré tekerjük és becsípjük.
- A tetején 1-2 mostohafiút hagynak, majd átdobják, a második petefészekkel ellátott szórólap után megcsípik és leküldik.
Függetlenül a fürtös uborka kialakításának módjától, az alsó szakaszok ún.
