A kínai liba az egyik legtermékenyebb és szerényebb fajta. Ezek a kicsi, erős és szívós, zöldtakarmányra támaszkodó libák termékenyek, minőségi húsuk jellemzi, ízletes és puha. Megtanuljuk, hogyan kell tenyészteni és fenntartani egy kínai fajtát, hogyan kell tenyészteni és etetni a kislibákat?
Előfordulás története
A kínai libák ősei a kacsák családjából származó vízimadarak, az úgynevezett sukhonos. Ez utóbbiakat Mandzsuriában háziasították. Kínából ezeket a madarakat Európába és Oroszországba hozták.
A „kínaiak” legjobb tulajdonságainak kölcsönzése érdekében tenyésztőink aktívan felhasználták őket új fajták létrehozására. A kínai libák részvételével tenyésztették ki a híres Kholmogory, Pereyaslav, Kuban, Gorky fajtákat.
A kínai fajta leírása
A kínai libák tekintélyesek és karcsúak. A fajta jellemzői:
- A test átlagos mérete, kissé megnyúlt. Az eleje kissé megemelkedett.
- A nyak hosszú, erősen ívelt – hasonló a hattyú nyakához.
- A fej hosszúkás. A homlokon egy dudor található – ez a jellegzetes tulajdonság megkönnyíti a fajta megkülönböztetését.
- A mellkas lekerekített, simán átmegy egy erős gyomorba.
- A csőr kicsi. Szín – élénk narancssárga vagy sötétbarna, néha majdnem fekete.
- A farok rövid.
- A mancsok erősek, különállóak.
- A tollazat vastag és sűrű.
Egyes madaraknak a csőrük felett kis bőrtáska lehet. A hang zengő, magas.
Satu
A fajta hibái ritkák. Lehetséges születési rendellenességek:
- túl vastag nyak;
- fejletlen dudor;
- megereszkedett hasi redők.
Alfaj
Szín szerint a kínai libákat két alfajra osztják – szürke és fehér. A fehér és szürke kínai libák testszabványai megegyeznek, a test, a mancsok, a csőr, a nyak és a test egyéb részei megfelelnek a fent leírt jellemzőknek.
Fehér kínai liba
A kínai lúd fehér alfaja a göbös kínai liba háziasítása eredményeként jelent meg. A fehér „kínaiakat” sokáig a szovjet időkben tenyésztették, ma is népszerűek. A fehér alfaj leírása egybeesik a kínai libák általános külső jellemzőivel. Az egyetlen megkülönböztető vonás a fehér tollazat. A csőr, a mancsok, az elülső kúp és a lábközépcsont színe élénk narancssárga.
A fehér alfaj jó szaporodási rátával – 70-80%-kal, a kislibák életképességével – akár 99%-kal vonzza a gazdákat. A fehér „kínai” hátránya az agresszív viselkedés, amelyet ezek a libák bizonyos időszakokban megfigyelnek.
Szürke kínai libák
A szürke alfajnak ugyanazok az ősei vannak, mint a fehér alfajának. A szürke „kínai” fajtákat a 18. század óta aktívan tenyésztik Oroszországban, és aktívan keresztezték más fajtákkal, hogy javítsák hústulajdonságukat.
A fehér alfajhoz hasonlóan a szürke alfajok közötti különbség csak a tollazat színében van:
- A madarak általában szürkésbarna színűek.
- A szárnyak szélén, a vállrészen és a lábszáron fehér csík található.
- A mellkasi régió színe halványbarna.
- A nyak felső részén – a fejtől a vállakig – sötét csík található.
- A csőr és az elülső kúp fekete.
Jellemzők
A kínai libák kiváló tulajdonságaik miatt népszerűek a gazdálkodók és a kis magánháztartások körében. Ez a fajta kitartó, szerény, termékeny és jól szaporodik.
Klíma és eloszlás
A kínai libák Kína északkeleti régióiból származnak. Igénytelenek a fogva tartás körülményeihez, de nem mindig alkalmazkodnak a szélsőséges hideghez. A fajta mindenütt jelen van, de a legkényelmesebb azokban a régiókban, ahol nincsenek extrém körülmények – súlyos fagyok és abnormális hőség.
Mérsékelt éghajlaton fejlődnek. A legfontosabb dolog az, hogy meleg házat biztosítsanak nekik a súlyos fagyok időszakára.
Termelékenység
A fajta közepes méretű, tojáshoz és húshoz termesztik. A kislibák gyorsan híznak, 9 hetesen 3 kg-ot nyomnak. A decemberben kezdődő libatojások hat hónapig tartanak. Főbb teljesítménymutatók az 1. táblázatban.
Asztal 1
Termelékenységi mutató Érték Liba súlya, kg 4-4,5 Ökörtömeg, kg 5-6 Maximális tojáslétszám évente, darab 120 65 hónap, kg 70-45
A hímek és nők szexuális érettsége 9-10 hónapos korban következik be.
Anyai ösztön
A libákban az anyai ösztön és a lappangási ösztön gyengén fejlett. A kifejlett madarak – a libák és a gúnyok gyakran nem ismerik fel a fiókát, nem védik meg a ragadozóktól és a veszélyektől. A gazdának magának kell gondoskodnia a kislibák biztonságáról.
Madár hajlam
Minden liba mozgékony és energikus, míg a kínai lúd agresszíven viselkedik. Ezért tartják a „kínaiakat” elkülönítve a többi madaratól és libafajtától. A madarak különösen agresszívek a peterakás során. A kínai libák zajosak, gyakran megmutatják hangképességeiket.
Előnyök és hátrányok
A kínai fajta előnyei:
- magas tojástermelés;
- fiatal állatok gyors növekedése;
- nem igényel gondozást és táplálkozást;
- jó húsíz;
- minőségi pihe;
- a tojások kiváló inkubációs tulajdonságai;
- a csibék magas túlélési aránya;
- betegségekkel szembeni ellenállás.
Hátrányok:
- hasított testtömeg tekintetében alacsonyabb a többi fajnál;
- túlélési problémák zord éghajlaton;
- a hímek és a nőstények szülői ösztöne gyengén fejlett – kevés liba képes a tojások keltetésére.
A tartalom jellemzői
A fogva tartás körülményei iránti igénytelenség a fajta egyik legfontosabb előnye. A kínai libák gondozása olyan szokásos tevékenységek végzéséhez vezet, amelyeket még egy kezdő baromfitenyésztő is meg tud kezelni. A lényeg az, hogy a madaraknak jó baromfiházat, tágas teret és jó táplálékot biztosítsunk.
A helyiséggel szemben támasztott követelmények
A kínai libáknak mindenképpen szükségük van baromfiházra. Meleg szoba nélkül nem élik túl a telet. Ha erős fagy van az udvaron, akkor egyáltalán nem ajánlott a madarakat kivinni – lefagyhatják a mancsaikat. Az egész hideg évszakban a libákat baromfiházban tartják, és jó időben kiengedik őket sétálni a friss levegőre.
A madárház követelményei:
- A helyiség meleg és száraz, huzatmentes, de hatékony szellőztetéssel, lehetőleg be- és elszívással.
- Az épület magassága 2 m-től.
- A területet a madarak száma és a fenntartási arány alapján számítják ki – 2 négyzetméter. m libánként.
- Világítás – természetes és mesterséges. A minimális nappali fényidő 14 óra.
- Az optimális beltéri páratartalom 70%.
- Az istálló padlóján – szénából, szalmából vagy fűrészporból készült ágynemű. Rendszeresen frissítik.
- A fészkeket a baromfiólban szerelik fel, fészkenként 2-3 lúddal.
A libák jól híznak és +16°C-on étvággyal esznek. A ház hőmérsékletének ellenőrzéséhez ajánlott hőmérőt akasztani.
Itatók, etetők és egyéb felszerelések
A madaraknak XNUMX/XNUMX hozzáféréssel kell rendelkezniük vízhez és élelemhez. Az itatótálakat és az etetőket rendszeresen tisztítják és mossák, eltávolítva az ételmaradékot és a beléjük kerülő törmeléket.
A baromfiházban és a kifutón két etető van felszerelve. Az egyikbe élelmiszer kerül, a másikba folyami homok, kagylókő, kavics. Deszkából, rétegelt lemezből és egyéb anyagokból adagolókat készítenek. Beépítési magasság – 20 cm a padlófelülettől.
A fő etetők fölé – 10 cm-rel magasabban – az etetőket akasztják fel, amelyekben a gúnárok kiegészítő tápláléka van.
Az ivók legyenek kényelmesek, kézzel készülnek vagy készen vásárolják. Vannak speciális itatók a baromfi számára, amelyek nem kerülnek szemétbe. Minden személynek 15 cm-es itatóval kell rendelkeznie. Télen az itatókat felfűtik, hogy a víz ne fagyjon meg.
Séta
A libáknak sétálniuk kell a jó növekedéshez és fejlődéshez. A bekerített területen a madár legelész, füvet csámcsog, csak sétál a friss levegőn. Itt, mint egy baromfiházban, itatókat és etetőket helyeznek el. Az átjáró, amelyen keresztül a madarak kimennek, a déli vagy délkeleti oldalról készülnek.
A karám 1,3 m magas hálóval van bekerítve. Lombkorona van felszerelve, hogy a libák ne ázzanak el esőben, és ne szenvedjenek a tűző naptól. Futás közben a kínai libák egészen a fagyokig legelhetnek. Minél tovább legelnek a libák, annál több zsírt halmoznak fel a madarak télre, és annál több takarmányt takarítanak meg.
Ha van a közelben víztömeg, a libák ott tudnak táplálékot keresni. Ezenkívül az úszás pozitív hatással van a vízimadarak, köztük a libák növekedésére és egészségére.
Táplálás
A libák étrendje némileg eltér a többi baromfi étrendjétől. A libák gabonatakarmány fogyasztása nélkül is képesek tömegnövelésre – általában zöldek kiegészítésére használják.
Diéta
A kínai libák étrendjének fő összetevője a zöldek. Ha egy madár rendszeresen legel a karámon, egy tóban táplálkozik, akkor erős és egészséges lesz. De télen a madárnak további táplálékra lesz szüksége.
Mit esznek a kínai libák?
- Télen bevezetik a libák étrendjét:
- keverők – burgonyából, sárgarépából, répából párolják;
- teljes kiőrlésű – búza, árpa, zab;
- ásványi és vitamin komponensek – a takarmányba keverik;
- hal- és csontliszt;
- sót és krétát.
- A kínai libáknak szükségszerűen gyökérnövényeket, kerti tetőket, gabonakeverékeket csontliszttel, vitamin- és ásványianyag-kiegészítőket adnak.
- Nyáron a libák növényi táplálékot esznek, kedvelik az útifű, lóhere, cickafark, pitypang és egyéb növényeket. A tóban szívesen esznek gyékényt és nádat.
- A libáknak sok vizet kell kapniuk. A madár akár 2 litert is képes meginni naponta. A vízhiány a tojástermelés kritikus csökkenéséhez vezet, amelyet nehéz helyreállítani.
Az őszi-téli időszakban és a tojásrakás végén a libák gabonát kapnak. Ha a madár fogy, növelik a gabonabevitelt, és lisztet és süteményt, szóját vagy napraforgót adnak a búzához, kukoricához és árpához.
Etetési arányok
Nyáron a madár a karámon legel, szükség szerint eszik. Télen a libákat naponta kétszer etetik – ugyanabban az időben. A kínai fajta felnőtt libák takarmányozási normáit a 2. táblázat tartalmazza.
2. táblázat
Takarmány tömeg, g Sárgarépa 100 Főtt burgonya 100 Káposzta 50 Gabona keverék 50 Só 0,5 Kréta 5
Javasolt etetés napi két étkezéssel:
- reggel – cefre;
- éjszaka – gabonafélék.
Tenyésztés
A „kínai” tenyésztés során a fajtát nagyobb súlyú libákkal keresztezik – hogy több húst kapjanak. A keresztezéshez általában nagy húsfajtákat használnak – Kholmogory vagy Toulouse. A szelekció eredményeként a libákat nagy húshozammal és mérsékelt zsírtartalommal kapják.
A kínai libák és a húsfajták keresztezésével kapott keresztezések és keresztezések nagy keresletet mutatnak a gazdálkodók körében. Hazai és ipari méretekben tenyésztik.
Tenyészcsibék
Mindkét alfaj kínai libája rendkívül szapora, de nem hajlamos a kotlásra. Emiatt a kislibákat gyakran inkubátorban keltetik ki. Az inkubátorban lerakott tojások mintegy 80%-a életképes utódokat ad.
természetes inkubáció
A tojásra kész liba nyugtalanul viselkedik. A természetes inkubáció jellemzői:
- A nőstények februártól májusig ülnek a tojásokon, általában április elején.
- Egy lúd akár 13 tojást is kelt, nehezen melegít többet.
- A fészek az állománytól távol van felszerelve, száraznak és csendesnek kell lennie, a hőmérséklet 15 ° C.
- Ha több tyúk van egyszerre, válaszfalakkal választják el őket egymástól.
- A tyúkokat a legjobb gabonával etetik.
- A lappangási idő 28-30 nap.
A megadott idő elteltével a tojásokat egy dobozba helyezzük, és lámpával megvilágítjuk. Amikor a fiókák elkezdenek kikelni, visszakerülnek a libához. A legjobb megoldás az, ha a kislibákat a libával hagyjuk. Ha nem megy, a fiókákat külön tartási helyre helyezzük, melegen és szárazon.
Ha a keltetés során az egyik tojás eltörik, eltávolítjuk a fészekből, a többi tojást pedig letöröljük.
Előfordul, hogy a lúd, miután elhagyta a fészket, 20 percnél tovább nem tér vissza, ilyenkor kénytelen visszatérni – valószínűleg a kotlásösztöne fejletlen.
Az inkubátoron keresztül
Elégtelen anyai ösztön esetén, amikor a libák megtagadják a tojások keltetését, mesterséges módszert kell alkalmazni a csibék tenyésztésére.
Mesterséges kislibák tenyésztéséhez szüksége lesz:
- inkubátor;
- a brooder egy olyan eszköz,…
