Tejelő kecske: hogyan válasszunk

Amikor nincs mód tehenet tartani, de tejet akarnak, a gazdák kecskét vesznek. De még a tejelő fajtájú állatok között is vannak alacsony tejhozamú példányok. A hús- és gyapjúfajták között pedig nem is találhatók nagy hozamú kecskék. És ahhoz, hogy a megfelelő állatot magas tejhozammal válassza ki, ismernie kell bizonyos szabályokat.

tejelő kecskék

A cikk tartalma:

Tej kecske válogatás

Az első dolog, hogy megtudja, milyen állatfajtát kínál az eladó. Ha az eladó nem ismeri ezt az információt, vagy eltitkolja, ez riasztó jel. Nagy a valószínűsége annak, hogy egy ilyen tulajdonostól vásárolt kecske nem lesz magas hozamú. Abban az esetben, ha a kecske fajtája ismert, a gazdálkodónak meg kell győződnie arról, hogy az állat tejelő fajtájú. A kecsketenyésztés tejágazatának klasszikus képviselői a Saanen, az alpesi vagy az orosz fajták.

Nemcsak a kecske eredete fontos, hanem a megjelenése is. A tejelő állatok erős alkatúak, egyenes és széles hátúak – ha vonalzót teszel rá, párhuzamosan fut a talajjal. A mellkas széles és mély, lekerekített bordákkal. A hasa is lekerekített, de nem lógó. A lábak nem hosszúak, erős patákkal (repedések nélkül), a hátsó lábakat fejlett izomzat jellemzi, és a tőgy miatt szélesebbek, mint az elülsők.

Különös figyelmet fordítanak a tőgyre. A tejelő fajták kecskéinél kerek vagy hosszúkás, körte alakú. A tőgy legyen rugalmas és ne ereszkedjen meg. Fejés után alakját változtatja, lecsökken, kuplungok jelennek meg rajta – akár egy üres zacskón. Ha ez nem történik meg, akkor a tőgy nem elég rugalmas, és a tejhozam kicsi lesz.

A tejelő kecskefajtáknál a mellbimbók közepes hosszúságúak, oldalra térnek el. A tőgynek nem szabad megereszkednie, különben a fejés során a tőgybimbók földesnek tűnnek, ami irritációt okoz. Ha egy kecske sétál, és a tőgy egyenletesen lóg és nem lóg ki, ez is a tejszerűség jele. A tejerek vastagok és szabad szemmel is láthatók. Minél vastagabbak, annál nagyobb a tejhozam.

Tejelő kecskefajták

Vannak bizonyos kecskefajták, amelyeket jelentős tejhozam és jó minőségű tej jellemez. Közöttük érdemes állatot választani a vásárláshoz. E fajták közül nem mindegyik alkalmas a helyi éghajlaton való tartásra. Egyesek gondos ápolást igényelnek, míg mások válogatósak a takarmány tekintetében. De vannak olyanok, amelyek még egy tapasztalatlan kecsketenyésztőnek is megfelelőek.

A Saanen kecskéket jogosan tartják a legkényelmesebb tartásnak. Hosszú testük van, kecses és hosszúkás nyakuk, vékony csontozatuk. A kecske és a kecske is szarvatlan. A haj fehér. Ezek az állatok termékenyek, a királynők és a kölykök aránya 1:1,8-2,5. A kölykök korán érnek és már 2 hónapos korukban leszoknak a tőgyről. A Saanen fajtájú kecskék napi 4-8 liter tejet adnak, ami évi 600-1200 kg-nak felel meg. A laktáció évente 8-11 hónapig tart.

A Toggenburg kecskék kezdő gazdálkodóknak is ajánlottak. Ezek az állatok vonzóak azok számára, akik hideg éghajlaton élnek. Ennek a fajtának a kecskéi nem szeretik a meleget, de könnyen tolerálják a hideget, és nagyon szerények. Szaporak is, bárányonként 2-3 gidát hoznak. Napi 3-6 liter tejet adnak, vagy évi 400-1000 litert.

Tejelő kecskék karbantartása

A megfelelő karbantartás fontos a tejhozam növeléséhez és a tejminőség javításához. Nyáron a kecskék legeltetése javasolt. A legelőnek tisztanak, nem mocsarasnak kell lennie. Meleg, esős vagy hideg időben nem ajánlott kecskét legelni. Egy másik gazdálkodónak gondoskodnia kell arról, hogy a kecskék ne egyék meg a szőlőültetvényeket vagy a fiatal kerteket.

Télen, kora tavasszal és késő ősszel ezeket az állatokat legjobb karámban tartani. A tejelő kecskéket réti és babszénával, zamatos takarmányokkal (különösen gyökérnövényekkel), búzával és rozskorpával és zabbal (egész vagy zabpehely, hengerelt zab) etetik. A tejhozam növelése érdekében esetenként speciális premixeket (vitamin-kiegészítőket) adnak az étrendhez, amelyek növelik a tej mennyiségét. Lehetetlen, hogy a széna rothadt vagy túlszáradt volna. Érdemes előre elkészített faágakat hozzáadni az étrendhez – fűz, juhar, hegyi kőris stb. A kecsketenyésztők júniustól, júliustól kezdik a betakarítást.

A hideg évszakban a kecskéket tágas, száraz karámokban tartják, amelyek padlóját puha és száraz szalma borítja. Ezeknek az állatoknak napi sétálásra van szükségük – legalább napi 1-2 órát, lehetőleg 3-4 órát. Csak erős fagyban, szélben és havazásban nem ajánlott őket szabadba engedni. Tavasszal a talaj kiszáradásáig nem kezdődik meg a legeltetés, hogy az állatok ne tapossák el és ne tömjék el a fiatal növényzetet.

A fejés fajtái és a fejésre való felkészítés

Két lehetőség van a fejésre – közvetlenül ellés után, vagy 3-4 hónappal a kölykök tőgyről való elválasztása után. Az első lehetőség a tapasztalatlan kecsketenyésztők számára nehezebb, de több tejet hoz. A tőgyről elválasztott kölyköket friss anyatejjel etetik, néha a növekedéshez szükséges vitaminok hozzáadásával. A második esetben a kecskét csak akkor fejik meg, amikor a kölyköknek már nincs szükségük tejjel táplálásra.

Abban az esetben, ha felesleges tej halmozódik fel a tőgyben, egy köztes lehetőség lehetséges. A gyerekek etetése előtt a tej egy részét kiadják, majd a gyerekek az anyjukhoz mehetnek. De ezt a lehetőséget bonyolítja az a tény, hogy elegendő tejet kell fejni, hogy még mindig elegendő legyen az etetéshez. Ellenkező esetben a gyerekek gyengék lesznek, és nem élik túl a felnőttkort.

A kecskéket gondosan kell vigyázni. Fejés előtt tulajdonosának ki kell mosnia a tőgyet, és óvatosan le kell vágnia róla a gyapjút. Mosáshoz tiszta meleg vizet használnak, amelyhez kis mennyiségű jódot adnak. Tisztítás után a tőgyet puha és száraz törülközővel alaposan le kell törölni. A tapasztalatlan kecsketenyésztőknek azt tanácsoljuk, hogy a fejést a szükséges bilincsekkel ellátott gépen végezzék, hogy az állat egy helyben álljon.

Annak érdekében, hogy megtanítsa a kecskét egy helyben állni fejés közben, be kell tartania néhány egyszerű szabályt:

• A fejéshez külön karámot alkalmazzon, amelyhez az állat hozzászokott
• Fejés előtt ne felejtsen el kezet mosni és körmöt vágni.
• Szőrt vágni a tőgyről, hogy véletlenül se húzza ki a szőrszálakat – ez éles fájdalmat okoz az állatnak.
• Fejés előtt takarmányozza és itassa az állatot – a takarmánynak elegendőnek kell lennie a fejés teljes idejére.
• Fejés után dicsérd meg és etesd meg egy kecskét – ezek intelligens lények, akiknek szükségük van szeretetteljes bánásmódra, és helyesen reagálnak a dicséretre.
• Taníts meg egy kecskét állni 2-3 hónappal ellés előtt.
• Folyamatosan masszírozza a tőgyet és a tőgybimbókat, hogy rugalmasabbá váljanak, és a kecske megszokja a gazdi érintését.

tejes kecskefejés

Nyáron, amikor a kecskéket legeltetik, naponta legalább háromszor fejik. A lédús és friss élelmiszerek bősége miatt a tejet nagy mennyiségben állítják elő. Egy ütemterv szerint kell fejni. Ha ezt a szokásos időpontnál korábban vagy később teszi meg, akkor csökken a tejhozam. Télen, kora tavasszal és késő ősszel, amikor szárazabb és szegényebb a táplálék, naponta kétszer, ritkábban háromszor fejnek. A fogva tartás körülményei és a diéta döntően befolyásolja a tejhozamot.

A fejésnek két fő módja van – kézi és fejőgép segítségével. A kézi változat olcsóbb, de nehéz elsajátítani, és bizonyos készségeket igényel a kecsketenyésztőtől. Ezenkívül nem alkalmas azok számára, akiknek sok kecskéjük van. A fürt pedig tisztább, higiénikus fejést biztosít, használata gyors és egyszerű, de bizonyos beszerzési és karbantartási költségeket igényel.

Az otthoni kézi fejéshez a következő módszert alkalmazzuk. Csípje meg a mellbimbót hüvelyk- és mutatóujjával, amíg meg nem jelenik a tej. Ugyanakkor le van húzva és kissé oldalra. Ezt követően ritmikus mozdulatokkal kezdődik a fejés. A ritmus hiánya vagy a tőgy durva kezelése csökkenti a tejhozamot, és károsan befolyásolja a kecske egészségét. Az első tejsugarak szennyeződéseket és baktériumokat tartalmaznak, ezért külön edénybe helyezik.

A fejőgéppel sokkal könnyebb dolgozni. Nincs más dolga, mint rögzíteni a fejőcsészéket, és bekapcsolni a szivattyút. Otthoni és ipari használatra is vannak modellek. A hazai minták közül a következő modelleket választhatja ki: „Mókus-1”, „Mókus-2”, „Doyushka” vagy „Burenka”. Egy ilyen készüléket otthon is össze lehet szerelni, de ehhez bizonyos mechanikai és mérnöki ismeretekre lesz szükség.

Következtetés

A tejelő kecske kiválasztása valójában nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Még a legtapasztaltabb gazda sem képes bizonyos jelek alapján megkülönböztetni a magas hozamú kecskét. A vásárlás sem lesz probléma. Valójában az interneten a következő tartalmú hirdetések találhatók:

„Jó kezekbe adok egy házi készítésű, nem telivér kecskét. Ingyenes. Az export az Ön költségére történik.

És ezek között az állatok között találkoznak olyanokkal, akiknek nagyon jó a tejhozama. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kapott tej minősége és mennyisége elsősorban az ellátástól függ.