Sok kertész a szőlőpalánták őszi kiültetését részesíti előnyben. A szezon végén végzett eljárás mind az ágyások, mind az ültetési anyagok gondos előkészítését igényli.
Előnyök és hátrányok
A szőlő őszi palántákkal történő ültetésének vannak előnyei és hátrányai is. Tehát meg kell említeni, hogy ekkorra a bokrok általában meglehetősen erős és jól fejlett gyökérrendszerrel rendelkeznek. A nyílt talajra kerülve a kultúra meglehetősen gyorsan alkalmazkodik, ezért problémamentesen megbirkózik a teleléssel még alacsony hőmérséklet mellett is. Az ősszel ültetett palánta erős és egészséges lesz a tavaszi időszakba. Ez azt jelenti, hogy képes lesz ellenállni a gombák, vírusok, rovarok hatásainak, és azonnal elkezd növekedni és erősödni.
Egy másik előny az ősszel a csapadék miatt a talaj már jól megnedvesedett, ezért nem igényel további öntözést. Az ültetési anyagok piacán ősszel az árak csökkenése és a választék bővülése figyelhető meg – ez lehetővé teszi a legmegfelelőbb, a legjobb tulajdonságokkal rendelkező opció kiválasztását. Az őszi eljárás fő hátránya az a lehetőség, hogy egy palántát elveszíthet a hideg.
Elvileg a fedőanyag jelenléte, valamint a telelésre való következetes előkészítés megakadályozza az ilyen kellemetlenségeket. Ezenkívül az összes ajánlás betartása lehetővé teszi, hogy tavasszal olyan megkeményedett példányokat kapjon, amelyek még a tavaszi fagyokkal is megbirkóznak.
Határidők
Az őszi ültetést általában október elejétől a talaj fagyásáig végzik. A dátum kiválasztásában azonban a főszerepet természetesen a régió éghajlati adottságai játsszák. Az időt úgy kell kiszámítani, hogy az első fagyok beköszöntéig legalább másfél hónap legyen hátra, hogy a palántának legyen ideje alkalmazkodni az új helyhez. A hőmérséklet ebben az időben napközben +15 +16, éjszaka pedig +5 +6 között legyen.
Így Oroszország déli részén a leszállást október közepétől november elejéig végzik. A moszkvai régió és a középső zóna régiói számára október első fele lesz sikeresebb, a leningrádi régióban pedig augusztus utolsó napjai és szeptember elseje. A Volga régióban, Szibériában és az Urálban jobb a palántákat az első két szeptemberi héten ültetni.
Helyszín kiválasztása és előkészítése
Annak a helynek, ahol a szőlőcsemeték elhelyezkednek, meg kell felelnie a kultúra követelményeinek, azaz legyen jól megvilágított és védve a hideg széltől. A legjobb, ha az ágyakat a helyszínen található épületek déli, nyugati vagy délnyugati oldalára tervezi. Egy ház, garázs, pajta vagy fedett veranda napközben felmelegszik a napfénytől, éjszaka pedig további fűtést biztosít. Ennek eredményeként a gyümölcs érésének folyamata jelentősen felgyorsul, és maguk is elérik a szükséges édességi szintet. Ahol lehetséges, a déli fekvésű épület üres falát fehérre festjük a jobb fény- és hővisszaverés érdekében. A kultúrpalántákat 1-1,5 méter távolságra ültetik el tőle.
A szőlőültetvény jól érzi magát a déli, délnyugati vagy nyugati oldal lejtőin. Ellenkezőleg, nagyon rossz döntés lesz az alföldre ültetni egy növényt, ahol a hidegek alatt minimum hőmérsékletek figyelhetők meg, és árvíz is előfordulhat. A kultúra nem kedvez a talajvíznek, amely 1,5 méternél magasabbra emelkedik.
Egy másik fontos szabály a szőlő rendezése, 3-6 méter távolságot tartva a közeli nagy fáktól, amelyek képesek tápanyagot vonni a talajból. Teljes értékű szőlőültetvényt képezve északról délre kell orientálódnia. A sortávolság ebben az esetben 2,5-3 méter, az egyes palánták közötti lépés pedig 2-3 méter legyen.
Ami a talajt illeti, a szőlő szereti a legjobban csernozjom, vályog és könnyűföld, és a legrosszabbul reagál a sós mocsarakra. A savas talajt mész- vagy dolomitliszt hozzáadásával normalizálják, a tőzeges talajt pedig folyami homokkal dúsítják négyzetméterenként 2 vödör mennyiségben. A szőlő gödröt előre kiássák – 2-4 héttel korábban, hogy a földnek legyen ideje megtelepedni, és a kijuttatott műtrágyák eloszlanak a talajon, és a jövőben ne okozzák a gyökérhajtások égését. A mélyedés méretei átlagosan 60-80 centiméter mélységgel, szélességgel és hosszúsággal rendelkeznek, bár természetesen a gyökérrendszer méreteit kell követni.
Ha gyanítható, hogy a talajvíz közel van a lyuk aljához, 5-7 centiméter vastag zúzottkőből vízelvezető réteget kell kialakítani. Ezután a legjobb, ha két réteg termesztésre alkalmas talajt képez.
Az első egy pár vödör humusz vagy komposzt, 250 gramm szuperfoszfát, ugyanennyi kálium-szulfát, 3-4 vödör termékeny talajkeverék és egy kilogramm fahamu keveréke. Az alaposan összekevert komponensek 20-25 centiméterrel kitöltik a gödröt. Ezután a lyukban 10 centiméter vastag termékeny réteg alakul ki, amelynek fő célja az lesz, hogy megakadályozza a gyökérrendszer elégetését a műtrágyák sokaságával. Miután lezárta a mélyedés tartalmát, öntözni kell egy vödör vízzel. Egy másik lehetőség a szőlő gödörének megszervezésére azt javasolja, hogy egy 10-15 centiméter vastag fekete talajréteggel kezdje. Ezután egy vödör rothadt trágya következik a lyukba, majd megfelelő műtrágyaréteget képeznek. Ez utóbbi lehet 150-200 gramm káliumkészítmény, 400 gramm normál szuperfoszfát vagy 200 gramm kettős szuperfoszfát. Opcionálisan ebben a szakaszban néhány doboz fahamut használnak. Befejezi a „kompozíciót” egy újabb réteg fekete talaj.
A fenti séma alkalmas szőlőültetésre agyagos vagy fekete talajon. A homokos talajok esetében azonban némileg más a helyzet. Kezdetben a lyukat 10 centiméterrel mélyebbre és szélesebbre ásják. A mélyedés alját egy 15 centiméter vastag agyag „vár”, valamint egy tetőfedő anyag töredék alkotja. A következő réteget, mint az előző sémában, tápanyag talajból és fekete talajból nyerjük.
Az egyetlen kivétel a magnéziumot tartalmazó hamuzsír-műtrágyák kötelező használata. A kész gödröt több vödör folyadékkal bőségesen öntözik. Az ilyen öntözést háromszor meg kell ismételni egy hét intervallumban.
Ültetési anyag előkészítése
Az ültetési anyag előkészítésének első lépése a felhasználandó palánta helyes kiválasztása. Egészséges egynyári növényt kell használni, amelynek legalább három fejlett gyökérfolyamata van, és a növekedés 15 centimétertől haladja meg. A minta tövének vastagsága 5 millimétertől induljon, és érett rügyek jelenjenek meg a hajtáson. Az őszi ültetéshez túl rövid palánta nem alkalmas. Az ültetési anyagnak mentesnek kell lennie minden sebtől, sérüléstől vagy érthetetlen folttól. A munka megkezdése előtt ellenőrizni kell a palántát: ehhez az egyik hajtás tetejét 1 centiméterrel lerövidítjük – a vágáson élénkzöld árnyalatnak kell megjelennie.
Néhány nappal az eljárás előtt a palánta gyökereit vízbe áztatják, hogy táplálják. Szőlőnövekedést serkentő szerek nem különösebben szükségesek, de hasznos lesz egy agyag, ökörfarkkóró és víz „beszélő”. Elvileg nem tilos további heteroauxin oldatot használni, amelyben a palántának állnia kell. Néha 1 evőkanál méz és egy liter víz keverékét készítik a szőlő serkentőjeként. A nyílt talajra költözés napján a növény gyökereit metszővágóval levágják. Legtöbbször legfeljebb 1-2 centimétert kell eltávolítani, hogy ne sérüljön a gyökérrendszer, de a felső és az oldalsó folyamatokat teljesen le kell vágni. Ezenkívül a palánta 1-2 darabra csökkenti a szemek számát.
Ezt tisztázni kellene az őszi kiültetésre szánt palánták a faiskolában vásárolhatók, de önállóan is nevelhetők. A második esetben az ültetési anyag előkészítése tavasszal kezdődik – ekkor vágják le a levélnyéleket, amelyek ezt követően gyökeret eresztenek. Az „otthoni” levélnyéleket óvatosan eltávolítják a tartályokból, hogy ne sértsék meg a gyökérrendszert, majd 12-24 órán át vízben áztatják. Ez az eljárás lehetővé teszi a gyökérfolyamatok maximális megtisztítását a felesleges földtől. Közvetlenül az ültetés előtt a gyökérrendszer különböző irányokban kinyúló és túl hosszú folyamatait levágják, a többit pedig ökörfarkkóró és folyékony agyag keverékébe mártják.
Leszállási technológia
A kezdő kertészeknek lépésről lépésre követniük kell az őszi, nyílt terepen történő ültetésre vonatkozó utasításokat – csak így biztosítható, hogy a kultúra télen megőrizhető legyen, és jövő tavasszal aktívan fejlődjön. Miután a gödör „leül”, és a levegő kitölti az üregeket, mehet a munka. Az egyéves palántát szépen a lyukba helyezzük, és a gyökereit a teljes kerület mentén kiegyenesítjük. Jobb, ha a növény felső szeme 10-15 centiméterre kerül a talajba. Elvileg jó lenne északról délre hajlítani. A növényt félig megtöltik műtrágyázott talajjal, amelyet azután tömörítenek és egy vödör vízzel öntöznek. A nedvesség felszívása után a lyuk teljesen kitöltődik.
Szükséges, hogy a kutakba helyesen tudjunk szőlőt ültetni. Fúróval vagy feszítővassal kiásva általában 60-65 centiméter mélyek. Ebben az esetben a palántát óvatosan helyezzük a lyuk aljára, majd kissé megemeljük, ami lehetővé teszi a gyökerek kiegyenesedését és a kívánt pozícióba helyezést. Ideális esetben a föld alatti folyamatoknak 45 fokos szögben kell lenniük, hogy megakadályozzák azok felkunkorodását. A kutat feltöltik, tömörítik, a tetején kis halom képződik.
Ahhoz, hogy a következő tavasszal könnyen felismerjük a szőlőt, érdemes egy csapot szúrni mellé.
Az óvodában leggyakrabban egy, de akár kétéves vegetatív palánta beszerzésére van lehetőség. A tartályban vagy cserépben termesztett növénynek zárt gyökérrendszere van, ezért a gyökerei korlátozottak. PA lyukba helyezve óvatosan kell eljárnia, megakadályozva, hogy a föld kihulljon a gyökérrendszerből. Meg kell említeni, hogy a vegetatív palánta fekete talajon 25, homokon 30 centiméter mélységet igényel. Az ültetés előtti lyukat 2-3 alkalommal tömörítjük és öntözzük, körülbelül egy hét intervallumot betartva. 7 nappal az utolsó öntözés után közvetlenül a tartály alatt mélyedést ásnak, ami 55 centiméter fekete földön és 65 centiméter homokon.
Az előkeményített palántát óvatosan kivesszük a tartályból egy földröggel együtt, és egy mélyedésbe helyezzük. A gödröt azonnal megtöltjük tápkeverékkel, tömörítjük és öntözzük. A közelben egy csap van eltemetve, amelyre később egy vegetatív hajtást rögzítenek. Ha a szőlő korábban nem esett át az akklimatizációs eljáráson, akkor az ültetés első 7-10 napjában rétegelt lemez képernyővel vagy a déli oldalra telepített ágakkal kell védeni.
A szőlő ültetésének másik módja egy négyzet alakú lyuk ásása, amelynek oldalai 80 centiméteresek. Kialakítása során azonnal két földkupac készül: az első a lyukból kinyert föld felső harmadából, a második a talaj többi részéből. Az első halom humusszal, egy kilogramm hamuval és 500 gramm kálium-foszfor műtrágyával keveredik. Visszahelyezik a gödörbe úgy, hogy körülbelül 50 centiméter maradjon a földrétegtől a felszínig. A talajt bőségesen öntözik, és szükség esetén ugyanarra a szintre jelentik. Ebben a formában a gödröt néhány hétig hagyjuk.
Az ültetés napján a mélyedésbe egy facsapot vernek. Az elültetett palántát azonnal felkötik a segédszerkezetre, a lyukat pedig az első kupacból visszamaradt földdel töltik ki. A második kupac tartalma kiegészül…
