Valamennyi kertész hasznot húzhat abból az információból, hogy milyen talajt szeret a szőlő. Nem csak a talaj savasságára kell figyelni, ahogy azt gyakran gondolják. Gondolnunk kell az agyagos és egyéb szőlőtalajokra, a föld minőségét javító intézkedésekre is.
Milyen legyen az összetétel?
A szőlőtermesztés gyakorlata régóta és magabiztosan válaszol erre a kérdésre. A szőlő szereti a talajt, amely kőből, ásványi anyagokból, agyagból, homokból és szerves zárványokból áll. Ugyanakkor túl sűrű talajokon ez a növény nagyon rosszul fejlődik. A tiszta homok a hideg évszakban hajlamos megfagyni, még akkor is, ha a fagyok nem túl erősek, és normál időben nem marad meg benne a nedvesség. Ami a nyomelemeket illeti, a szőlő talajának észrevehető mennyiségben kell jelen lennie:
nitrogén;
Vas;
magnézium;
kalcium;
foszfor.
Szükséges savtartalom
A pH-érték (amelyet nem szakemberek jobban ismernek sav-bázis egyensúlyként) szintén nagyon jelentősek. Normális esetben a szőlő pH-ja 4 és 8 között lehet. Aligha indokolt erősen savas talajt használni. Ebben az esetben a növény gyökérrendszere problémákat tapasztal, rosszul szívja fel az anyagokat a külső környezetből.
Megnövelt dózisú műtrágyát kell használnunk, ami nemcsak gazdaságtalan, hanem környezetkárosító is.
De nem minden ilyen egyszerű és egyértelmű. A mutatók a növény típusától függően változhatnak. Az amerikai fajtáknál választhat savasabb talajt. Az európai és ázsiai fajták 6-os vagy magasabb pH-értéken fejlődnek. A legpontosabb információ csak az adott fajták leírásából nyerhető.
Talajtípus kiválasztása
Mielőtt lyukat ásna a szőlőültetvényekhez, meg kell győződnie arról, hogy a talaj valóban megfelelő-e. Ez a növény határozottan a sziklás, homokos aljzatot részesíti előnyben. Kavicszárványoknak kell lenniük. Fontos követelmény a légáteresztő képesség, mivel a gyökérrendszert levegőztetni kell. A sziklás-homokos területeken más növények gyengén teremnek, de ott a szőlő jól érzi magát, meleg és kényelmes. A zúzott követ vagy kavicsot tartalmazó laza föld elősegíti a komoly gyökérrendszer kialakulását. Nagyszámú szívógyökeret képez.
A csernozjomok, amelyeken más növények jól teremnek, aligha alkalmasak szőlőültetvényekre. Ha nincs elég homok és kavics, ezek már biztosan nem alkalmasak. Érdemes megjegyezni, hogy a szőlő nem növekszik át nem eresztő altalajú területeken. Ezért mocsaras területeken, szilárd kőaljzaton termeszteni nincs mit gondolni. Sós mocsáron nem lehet termő szőlőt tenyészteni. Az agyagos földek nehézek és sűrűek, nem engedik át jól a vizet és a levegőt. A bokrok rosszul és lassan fejlődnek. És még ha fejlődnek is, nem fog tisztességes termésre számítani.
Hogyan javítható a talaj?
Talajtípustól függetlenül optimalizálhatók. A fő hangsúly a táplálkozás javításán van. A speciális adalékanyagoknak köszönhetően a réteges gyökerek aktívabban alakulnak ki. A túl sűrű agyagot durva homokfrakciók hozzáadásával hígítják. Hasznos ezzel egyidejűleg további 20 kg alulról építkező tőzeget lerakni 1 négyzetméterenként. Ellenkező esetben vályoggal dolgoznak. Nagy frakciójú, 20 kg térfogatú homokot helyeznek bele. Ugyanannyi tőzeg szükséges. Nem nélkülözheti a komposztot. De már kevesebbet használnak, mindössze 5 kg/1 m2. A tisztán homokos talaj teljesen megváltozik, mivel gyakorlatilag használhatatlan. A homokos vályogot tömöríteni kell, és táplálóbbá kell tenni. Erre a célra alkalmazza:
Leginkább szerves anyagokkal próbálják gazdagítani a földet.
A kecskék, lovak és juhok trágyáját előnyben részesítik agyagnak és vályognak. A sertés- és juhtrágya segít megbirkózni a homokos talaj hiányosságaival. A madárürülékben lévő magas nitrogénkoncentráció miatt nagyon óvatosan kell használni. Kívánatos ragaszkodni egy ilyen műtrágyához 15-ször hígított vízben, 10-15 napig. Minden bokorhoz 3 liter kész oldatot kell használni.
Főzni is lehet humuszos tőzegkomposzt (3 részvény 1 részvény ellenében). A keveréket 5-8 hónapig infundáljuk. 1 négyzetméterenként 3-4 kg mennyiségben kell használni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy ilyen javítószer állandó használatával a szőlőben lévő talaj oxidálódik. Az ilyen negatív hatások gyengítése segít:
A mulcs hasznos. Mivel általában szalmát, búzakorpát vagy fűrészport használnak. Az ilyen lassú hatású műtrágyák megtartják a nedvességet és növelik a talaj lazaságát. Hasznos anyagokkal telítik a szőlőbokrokat. A mulcsot körülbelül 5 cm-es rétegben helyezzük el.
Szőlőhöz gyakran ajánlják a zöld műtrágyákat.. A bokrok folyosóiba hüvelyeseket (beleértve a borsót is), rozst vagy mustárt ültetnek. Ez gazdagítja a felső talajréteget. A vegetációs időszakban hasznos a bokrokat hamuoldattal (0,5%-os koncentrációban) öntözni.
Egy ilyen megoldás segítségével nem csak a talaj minőségét javítják, hanem sikeresen visszaverik a kártevők és betegségek támadásait is.
Nem szabad megfeledkeznünk az ásványi kiegészítőkről sem.. Így a tavaszi hónapokban nitrogén és kálium-foszfor vegyületek használata javasolt. A nyár beköszöntével a nitrogénkeverékeket el kell hagyni, és a foszfor-kálium keverékeket meg kell hagyni. Télen a komplex műtrágyákat szétszórják a havon. Van még néhány árnyalat:
a fehér szőlőfajták jobban támogatják a szerves anyagokat, mint az ásványi anyagokat;
a vörös fajták nem tolerálják a humuszos műtrágyát;
borfajták termesztése során óvatosan kerülni kell a túletetést.
Hasznos tippek
A szőlő fejlődési feltételei nemcsak a talaj kémiai összetételétől és szerkezetétől függenek. Fontos figyelembe venni, hogy milyen hatással van rájuk a terep. Lejtőkön érdemes szőlőt telepíteni, mert ott nem stagnál a víz. Ugyanakkor a lejtők egyenlőtlenek – a déli vagy délnyugati oldal a legalkalmasabb.
Egy ilyen növényt az alföldön termeszteni, még ha az ottani talaj formálisan megfelel is a követelményeknek, jobb tartózkodni.
A moszkvai régió, a leningrádi régió és a szomszédos régiók szőlőtermesztői gyakran találkoznak vizes, savas talajokkalés. A növények ültetése előtt nemcsak le kell csöpögtetni őket, és a savasságot vissza kell állítani a normál értékre, hanem a tápértéket is növelni kell. A Volgai csernozjomokra a nagyobb lúgosság felé való egyensúlyeltolódás jellemző. Ezért semlegesíteni kell őket, de különben nem kell sokat tenni. A homokos területek dominálnak Oroszország déli régióiban. A tőzeg és a szerves anyag kombinációját kell lefektetniük. Ugyanakkor az éghajlat enyhesége lehetővé teszi a homok hagyományos problémájának – a téli fagyás – kompenzálását.
A szibériai és az uráli területeket szőlőtermesztésre is használják. Ott, minden földön, még fagyálló fajta kiválasztásakor is, biztonságosan le kell fednie az ültetvényeket a hideg időjárás beköszöntével. De nem kell foglalkoznia a szőlő jellegzetes kártevőivel. Egyszerűen nem tudnak túlélni zord éghajlaton. És azt is meg kell jegyezni, hogy Szibériában és az Urálban bármilyen típusú talajhoz ugyanaz a megközelítés szükséges, mint az ország más régióiban.
Ezt az oldalt könyvjelzők közé helyezheti
