A szőlőt tavasszal és ősszel is lehet szaporítani. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a tavaszi ültetés adja a legjobb eredményt. Ebben az időszakban a palánták könnyebben gyökereznek, nem félnek a fagytól, és az első termést korábban lehet betakarítani, mint az őszi ültetéskor. Számos népszerű módszer létezik a szőlő szaporítására, mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai – ezekről a cikkünkben fogunk beszélni.
Szaporítás dugványokkal
A kerti szőlő szaporításának legegyszerűbb módja a dugványozás. Kora tavasszal vagy késő ősszel szüretelhetők. Az első esetben ez a vegetáció és a nedváramlás kezdete előtt történik, a másodikban – a téli nyugalmi időszak beköszöntével.
Az ültetési anyag őszi betakarítása előnyösebb, mivel tavasszal a hajtások egy részét a fagy károsítja.
Oltásra alkalmas 8-10 mm vastag, egészséges, erős, külső sérülés- és betegségjelek nélküli szőlő. Külön szárra kell vágni, hogy mindegyiken 6-8 rügy maradjon meg. Ha egyszerre több dugvány betakarítását tervezi, jobb, ha a szőlőt egészben tárolja levágás nélkül. Ennek oka, hogy a téli tárolás során a vágási helyek enyhén kiszáradnak, tavasszal ezeket fel kell újítani. Ennek megfelelően az élek levágása során a vágás hossza jelentősen csökken – előfordulhat, hogy az anyag egyszerűen alkalmatlan a későbbi gyökereztetésre.
A nyersdarabokat típus szerint válogatják, kötegekbe egyesítik és tárolásra küldik. Ehhez a magas páratartalmú és 2-4 fokos hőmérsékletű helyiségek alkalmasak.
A magánházak tulajdonosai az alagsorban csinálják, ott a hőmérséklet és a páratartalom a lehető legközelebb van az ideálishoz. Ráadásul a részterületen van annyi szabad hely, hogy az egész szőlőt el lehessen helyezni.
A nyersdarabokat műanyag fóliában tárolják; több szellőzőnyílást kell kialakítani benne. Télen rendszeresen ellenőrizni kell a jövőbeli palánták állapotát. Ha észreveszi, hogy a dugványok kiszáradnak, permetezőpalackból vízzel kell meglocsolni. Ha az alagsorban a páratartalom magasabb a normálnál, és rothadás jelei jelennek meg rajtuk, el kell távolítani a filmből, a sérült töredékeket el kell távolítani és réz-szulfát vagy Bordeaux keverék oldatával kezelni. Amikor a nyersdarabok megszáradtak, ismét fóliába csomagolják, de igyekeznek nem túl sokat becsomagolni.
A tapasztalt termelők a dugványokat a homokban tárolják. Ebben az esetben egy 6-10 mm vastag folyami homokréteget öntünk az alagsori padlóra. Az aljzatot felülről enyhén megnedvesítjük, és a szőlődarabokat elhelyezzük, majd ismét meghintjük nedves homokkal. A dugványok gondozása a szükséges talajnedvesség megőrzéséhez vezet.
Ha nincs alagsora, az üreseket közvetlenül a helyszínen tárolhatja. Ehhez 40-60 cm mély lyukat ásnak a földbe, és óvatosan belehelyezik a szőlőt. A fagy elleni védelem érdekében a tetejét földes domborulattal takarják be, és fenyőágakkal burkolják be. Ebben a formában a dugványok tavaszig gond nélkül tartósíthatók.
A dugványokat hűtőszekrénybe helyezheti. Ebben az esetben külön darabokra kell osztani, nedves ruhába kell csomagolni, és szellőzőnyílásokkal ellátott műanyag zacskóba kell helyezni. A legjobb, ha a hűtőszekrény alsó polcán vagy zöldséges kosárban tároljuk őket. Egyes kertészek gyurmával vagy olvasztott viasszal kenik be azokat a helyeket, ahol a dugványokat vágják – ez a módszer lehetővé teszi a nedvesség maximális megtartását.
Minden további gondozás a dugványok időszakos ellenőrzésén és szükség esetén nedvesítésén múlik. Február végén – március elején eltávolítják a fóliáról a nyersdarabokat, megvizsgálják és eltávolítják a romlott töredékeket. Ezután a szőlőt külön dugványokra vágják úgy, hogy az alsó vágás 90 fokos szögben haladjon az alsó rügy alatt, a felső pedig néhány centiméterrel a felső rügy felett 45 fokos szögben.
A gyökeresedés előtt az anyagot át kell áztatni, ez az eljárás 2-3 napig tart. Ehhez a nyersdarabok hosszának 2/3-át asztali vagy esővízbe helyezzük, amelyben hígítjuk a növekedésserkentő készítményt: Kornevin, Epin vagy Heteroauxin. Ugyanebből a célból virágmézet is szedhet, 1 evőkanál arányban tenyésztik. l. egy vödör vízhez.
Az első órában vízcseppek jelennek meg az egészséges blankok tetején. Ha még egy nap után sem veszi észre őket, frissítenie kell a vágások helyét, és újra el kell küldenie a szárat a tápoldatba. Ha a cseppek 3 napon belül nem jelennek meg, akkor az anyag alkalmatlan a későbbi gyökereztetésre.
Annak érdekében, hogy a dugványok a lehető leggyorsabban gyökeret eresszenek, célszerű megtartani őket barázdás. Ehhez az áztatás után levágják a legalsó vesét, és több finom hosszirányú vágást végeznek a fogantyú alsó részén. Megfigyelhető, hogy ezeken a helyeken a gyökerek sokkal gyorsabban jelennek meg.
Az előkészített dugványokat nedves homokba helyezzük, és várja meg a gyökerek megjelenését. Amint megjelennek, elküldheti őket termesztésre. Ehhez egyenlő arányban talajkeveréket készítenek erdőterületből, humuszból, folyami homokból és alföldi tőzegből.
A tartály aljára, ahol a leszállást tervezik, duzzasztott agyagot vagy bármilyen vízelvezetőt kell önteni. A tartályt harmadára megtöltjük talajkeverékkel, és a vágást középre helyezzük. Ezt követően csak óvatosan adjuk hozzá a földet a tetejére, hogy a legfelső vese a talajszint felett legyen.
Minden további gondozás öntözés. Itt azonban óvatosnak kell lenni. Ha túl sok a víz, a fiatal gyökerek rothadni kezdenek. A leghatékonyabb az öntözés a serpenyőben, nem pedig a gyökér alatt.
A szőlődugványok gyökerezésekor mindig jobb, ha aláöntözzük, semmint túlnedvesítjük.
Május közepétől a gyökeres üregeket állandó helyre ültetik. Annak érdekében, hogy a fiatal növény ne szenvedjen stresszt a megváltozott hőmérséklet miatt, a dugványokat meg kell keményíteni. Ehhez minden nap kiviszik őket az utcára: először egy órára, majd fokozatosan növeljük az időintervallumot. Röviddel az ültetés előtt a dugványokat egész nap a szabadban kell hagyni.
Hasznos lesz hozzászoktatni a palántákat a ragyogó naphoz. Ehhez a keményedés után a fiatal növényeket napos helyre helyezik, fokozatosan növelve az ultraibolya sugárzásnak való kitettséget. Amikor a visszatérő fagyok veszélye teljesen elmúlt, az előkészített palántákat állandó helyre helyezik.
Hogyan tenyésztsünk szőlőhullással?
Sok gyümölcsbokrot rétegzéssel nemesítenek. Ez a módszer magában foglalja a hajtások és ágak földbe ásását. Egy nyárra megfelelő eljárással több új növényt is beszerezhet egyszerre. Ezt a módszert a gyengén gyökerező fajták, valamint a mag nélküli fajták esetében alkalmazzák, használható díszes lányos szőlő esetében. Ugyanakkor a jövőbeli palánták táplálékát a szülőbokorból megőrzik, ezáltal biztosítják gyökérrendszerük teljes fejlődését és kialakulását.
lignified hajtás
A lignizált hajtások csepegtetését áprilisban, a nedváramlás kezdete előtt végezzük. Erre a tavalyi erős, talajhoz közeli hajtások alkalmasak. A kiválasztott helyen 45 cm mély árkot ásnak a bokortól arra a területre, ahol a szőlőt kívánják ásni.
Ebbe a lyukba talajt öntenek, humusszal, komposzttal és szuperfoszfáttal táplálják, majd óvatosan elhelyezik a hajtást. Nagyon óvatosan kell meghajlítania, hogy ne törje el. A lyuk alján dróttal vagy kővel rögzítjük.
Ahol új növényt terveznek nevelni, a szőlőt meghajlítják, majd óvatosan kihúzzák és egy csapra rögzítik. Ezt követően el kell távolítani a hajtáson található összes rügyet és szemet a szülőszőlőtől a hajlítási zónáig. Az árkot megszórjuk talajjal és alaposan megnedvesítjük. Általában egy év alatt meglehetősen erős gyökerek alakulnak ki, és a következő tavasz beköszöntével a fiatal növény fájdalommentesen elválasztható a szülőtől.
zöld menekülés
Ha a szőlőbokor sok fiatal hajtást adott, akkor júniusban vagy júliusban megpróbálhatja beásni a legerősebbet. A munka technikája hasonló, és magában foglalja a hajtás felső részének eltávolítását egy pár levéllel. Ha a hajtás hosszú, kiáshatja szinuszoidként, és kétszer vagy többször a felszínre hozhatja. Ebben az esetben a föld alatt maradó összes területet gondosan rögzítik az árokba csapokkal.
A gyökeresedés során fontos, hogy a talaj ne száradjon ki. A mezőgazdasági technológiának való megfelelés lehetővé teszi, hogy egyszerre több fiatal növényt kapjon a következő vegetációs időszak elejére.
„kínai” csapok
A „kínai” nevet a rétegezésnek adták, amely a lignifikált hajtások teljes szubsztrátumba fektetése miatt jön létre. Ezt a módszert gyengén gyökerező fajták nemesítésére használják. Ilyenkor kora tavasszal a szőlőbokor tövében növő leghosszabb hajtást választjuk, amelyet teljes hosszában 20-25 cm mélységig árokba ásunk.
Felülről az ültetési anyagot meghintjük nedves aljzattal, és többször rögzítjük. A gödör nem teljesen be van fedve földdel, hanem 5-6 cm-es réteggel. Amikor rügyek jelennek meg az ágakon, és hajtások kezdenek nőni belőlük, még egy kis földet adhat az árokba.
Megfelelő gondozás mellett minden eltemetett rügyben hajtások nőnek. Ebben az esetben augusztus utolsó dekádjában – szeptember elején a szőlőt gondosan kiássák és több fiatal palántára vágják – állandó parcellára ültethetők. Ebben az esetben azonban a nyári szezonban nemcsak az extra fürtöket, hanem a fiatal hajtásokat és az összes mostohagyermeket is el kell távolítani. Ez csökkenti a fő bokor terhelését, ugyanakkor csökkenti a hozamot.
Hogyan kell oltani?
A tapasztalt termelők oltást alkalmaznak a növények nemesítésére. Különböző módon hajtható végre, ugyanakkor megengedett az aktuális és a tavalyi szezon fiatal hajtásaiból készített dugványok használata. Ettől függően különböző terminológiát használnak: „fekete-zöld”, „fekete-fekete”, „zöld-fekete”.
A legjobb, ha az ősszel előkészített és a pincében tárolt dugványokat sarjként használjuk.
Az ilyen vakcinázás akkor lesz hatékony, ha az ágak rügyei már kissé megduzzadtak. A munkavégzés során a dugványokat úgy kell kiválasztani, hogy méretük illeszkedjen az alanyhajtáshoz. Ezt követően a munkadarabot 3-5 órán át vízben áztatják, majd a nyélen és az alapanyagon ferde szakaszokat alakítanak ki, majd az oltási zónát összekapcsolják és szorosan rögzítik.
A „fekete-zöld” oltás kétéves, felébredt rügyekkel rendelkező dugványok használatát jelenti. Az idei erős zöld hajtásokra oltják be. Ez az oltás „split” technikával történik, a munka a teljes tenyészidőszakban elvégezhető.
A veseátültetést június-júliusban végzik, mindig zöld szőlőn. Ez magában foglalja a vese beültetését az alanyba hosszanti vagy T alakú bemetszések segítségével. Az oltási hely műanyag fóliával van becsomagolva, és hónapok múlva már jól beépül.
Hogyan lehet magból termeszteni?
A szőlő magvak szaporítási módja nagyon hosszú, az első szüretre több évet kell várni. Általában a tudósok ehhez a módszerhez folyamodnak új fajták kifejlesztéséhez. A nyaralókban nincs rá kereslet.
A magokat általában 2 cm mélyre, homokos aljzatra 4 cm mélyre ültetik. Az első hajtások másfél-két hét múlva jelennek meg, ebben a pillanatban a fiatal hajtásokat tartalmazó tartályt megvilágított ablakpárkányra kell helyezni, védve a huzattól. Ebben a szakaszban a palántáknak legalább napi 15 óra fényre van szükségük, ezért szükség esetén háttérvilágítást kell alkalmazni.
Hasznos lesz a talajt perlittel mulcsolni. Ez megakadályozza a fekete láb kialakulását. Amint jön a hő, a fiatal bokrokat ömlesztett konténerekbe vagy nyílt terepen lehet ültetni.
A látszólagos bonyolultság ellenére A szőlőt szaporíthatja bárki, aki ismeri a gyümölcs- és bogyós növények gondozásának szabályait. Annak ellenére, hogy a kerti szőlő lián, a…
