A házi kecske évszázadok óta az egyik legnépszerűbb háziállat. A mezőgazdaság és a kecsketenyésztés egyszerű dolog, még a kezdő gazdálkodók számára is. Kisebb parcellákon tarthat kecskét. Mielőtt állatokat vásárolna, ismerkedjen meg a meglévő főbb fajtákkal, azok fenntartásának és takarmányozásának feltételeivel. Nem rossz megismerkedni a három hónapnál fiatalabb kecskék szaporodásának és gondozásának sajátosságaival.
Kecske
A cikk tartalma:
Kecskefajták
A mai napig több mint kétszáz kecskefajta ismert. Mindegyiken belül új alfajok és vonalak tenyésztettek ki javított termékjellemzőkkel, polled és szarvas. Minden kecskefajtát pelyhes, tejelő, gyapjú- vagy hústermelő és dekoratív kecskefajtákra osztják. Vannak vegyes fajták, pl. tej-hús, tejgyapjú stb. A kecskefajták több mint fele a tejágazatba tartozik. Íme a legnépszerűbbek:
- Saanen szavazott
- orosz fehér kecske
- Toggenburg fajta
- Megrelian
- Alpesi kecske
- Kamerun fajta
- kecske lamancha
- Núbiai kecskefajták
A tejelő kecskék meglehetősen nagyok, fejlett tőgy, rövid szőrzet rossz minőségű. Évente átlagosan 350-1200 liter 4-5% zsírtartalmú tejet adnak. A laktációs időszak kecskékben évente 260-300 hónapig tart. Ez a legkedveltebb irány a háztartásban.
Erős alkatú molyhos kecskék, erős patákkal. A kabát puha bélésű, erős napellenzővel rendelkezik, kevés az átmeneti szőr. Íme a molyhos kecskék fő típusai:
- Orenburg
- Gornoaltayskaya
- Fekete pehelykecskék
- Pridonskaya
- türkmén
- Kecske Chegu
- kirgiz
- Volgográdi molyhókecske.
A gyapjas kecskék fő előnye a félvékony és félig durva gyapjú (moher), több mint 20 centiméter hosszú. Három népszerű fajtánk van:
A húsorientált kecskéket kizárólag azért termesztik, hogy ízletes, bárányhúsra emlékeztető húst kapjanak. Mindegyik nagy, széles mellkassal és terjedelmes hassal, nagy fejjel. Gyorsan nőnek, kevés tejet adnak, csak kecskék etetésére. Íme a főbb fajták:
- Kiko
- görög
- Parasztkecske
- Baskír vagy tatár fajta
Vannak dekoratív házikecskék is, amelyeket az emberek szórakoztatására tenyésztenek. Közülük a leghíresebbek az ájulásos és kameruni törpe kecskék. A fajtaválasztásnál nem csak az irányra, hanem az eredetre is figyelni kell. A Dél-Amerikából származó afgán vagy marokkói kecskék tökéletesen gyökereznek Közép-Ázsiában, de nem alkalmasak a hideg orosz éghajlatra. Otthoni tenyésztéshez jobb alpesi, tibeti vagy altáji fajtákat választani.
Kecskeszoba
Mielőtt kecskéket venne a háztartásába, építsen nekik házat. Megtalálhatja a kecskepajta leírását és fényképét, vagy saját kezűleg készíthet projektet. A kecskék számára kialakított helyiséget nyitott, kissé megemelt és száraz helyen kell elhelyezni. Csendesnek kell lennie, a zajok és a kecskék éles hangjai megijeszthetik. Az ablakokat, ajtókat úgy rendezem el, hogy ne legyen huzat az istállóban. Az ablakok a déli oldalon, a talajtól 1,5 méter magasságban készülnek. A kecskerue területének minden négyzetméteréhez egy négyzetméter ablak szükséges. Az ajtóknak kifelé kell nyílniuk. Ügyeljen arra, hogy 15-17 centiméter magas küszöböt szereljen fel, hogy a trágya ne essen ki. A padló enyhén megdöntött, mindkét oldalon kis hornyok vannak kialakítva a folyadékok elvezetésére.
A kecske istálló lehet fából (melegebb) vagy kőből. Ha a helyiség kőből vagy téglából készült, akkor a tetején tetőfedővel vagy tetővel fedjük le, hogy ne legyen nedvesség. A padló betonból van, a fa túl drága. Az oldalakon 30-40 centiméter magasságban kis polcok (60 cm széles) vannak felszerelve, mivel a kecske fekve alszik. Magasságban az istálló legfeljebb 2,5-2,8 méter magas, a magas helyiségek nem melegednek fel jól. A tető védve van a nedvesség behatolásától, mohával vagy agyaggal borítva. A padlás kicsire van alakítva, oda rakják az almot. A takarmányt ilyen körülmények között nem szabad tárolni, felszívják a füstszagot, és a kecskék nem eszik meg.
Ügyeljen arra, hogy az istállóban legyen elszívó burkolat. Felül négyzet alakú csöveket helyeznek el a gőzök eltávolítására, alul pedig lyukakat készítenek a friss levegő bejutásához. 10 kecskének egy 35 x 35 cm területű, 4-6 méteres magasságú kipufogócsatorna készül. Az etetővályúk a falak alatt és a közepén is elhelyezhetők. Az első esetben a standok a szoba közepén, a másodikban a falak mentén helyezkednek el. Egy kecske istállójának területe 100 × 200 centiméter. A kecskerue teljes területét attól függően számítják ki, hogy hány fej él ott. Egy gidás nősténynek 2 m², egy hat hónapos és egy éves korú kecskének – 0,6-08 m², felnőtt kecskének – 2 m². egy éves kecskének pedig 1 m².
A fogva tartás körülményei
Az istálló hőmérsékletének nyáron 18 foktól télen 6 fokig kell lennie. Ha az állományban lévő gidák életkora nem éri el a három hónapot, az istállóban a hőmérséklet nem eshet 12 fok alá. A kecskék nem szeretik a nedvességet, ezért a helyiség páratartalma nem haladhatja meg a 75%-ot. Óvatosan figyelje meg a falakat, hogy ne kezdjék el a gomba megjelenését. A fapadló szalmával borított. A tőzeg betonra rakható. Nyáron páfránylevélből jó ágyneműt készíteni, homok használata megengedett a gazdaságban. Egy kecskére 300-500 gramm szalmapadlónak kell esnie. Ha ez nem elég, a kecskék reumában szenvednek.
,HwhKBzm8398,44JhK9pQPug
Az istállótrágyát naponta takarítják. Télen ezt minden második napon megtehetjük, hogy melegen tartsuk. A helyiségek alapos takarítását havonta kétszer végezzük. Magukat a kecskéket, különösen a hosszú szőrűeket, minden nap meg kell tisztítani, bár ez nem egy kellemes elfoglaltság. Magukat a kecskéket minden nap meg kell kefélni, míg a hosszú szőrű kecskéket durva kefével kell fésülni. Hetente egyszer szódabikarbóna oldattal mossuk le. Ügyeljen arra, hogy a gyapjút rendszeresen tetűvel kezelje. A tejelő kecske tőgyét fejés előtt megmossák. Minél tisztábbak az állatok, annál ízletesebb és aromásabb lesz a teje. A rüh, a bolhák és más paraziták nem lesznek szörnyűek számára.
A paták hasznos gondozása, mivel hajlamosak a betegségekre és a deformitásokra. A paták közötti szennyeződést szükség szerint megtisztítjuk. A túl nagy patákat levágják, ez különösen igaz az állandóan zárt térben élő kecskékre. De még azoknak is, akik zárt kecsketenyésztést folytatnak, azt tanácsolják, hogy időnként engedjék ki az állatokat egy karámba, vagy tegyenek egy sétát a szabadban. Ez semmilyen módon nem befolyásolja a termelékenységet, de javítja az állatállomány egészségi állapotát. Séta után a házikecske jobban alszik, megújul és több tejet ad. Ezenkívül a kecskepatái törlődnek, alakjuk nem romlik.
Fontos figyelemmel kísérni a fogak állapotát, hogy ne legyenek lepedék, fekete foltok. A szarvasmarhák szilárd takarmányt esznek, ezért a rágás fontos folyamat számukra. Ha a fogak betegek, az állatok abbahagyják az evést, ami negatívan befolyásolja termelékenységüket. Figyelni kell arra, hogy vannak-e váladékok a szemből, rendben vannak-e a pupillák, nehogy lemaradjanak az olyan veszélyes patológiákról, mint a fertőzések, leukémia stb.
Kecskeetetés
Egy házi kecske a legjobban a szabad legeltetésen érzi magát, évente legalább 180 napon. Nyáron táplálkoznak, körülbelül 1-3 kilogramm friss füvet esznek. Az állatok számára fenntartott legelőkre nincsenek különleges követelmények. Ügyelni kell arra, hogy a kecskék ne egyenek kamillavirágot, tansyt, mustárt, ürömöt, ez megkeseríti a tejet. A zsurló csökkenti a tejhozamot, a nárciszlevelek és -hagymák pedig mérgezést, puffadást és gyomorpanaszokat okoznak. A kecskékre mérgező a vadrozmaring, a fekete nadálytő, a dohánylevél. Ezért nem kívánatos a kecskéket e növényekben gazdag legelőkre indítani.
Télre egy kecskének 350-500 kg szénát kell elkészítenie. Ügyeljen arra, hogy készletezzen faseprűt. Hegyi kőris, fűz, nyír, nyár, szárított csalán ágaiból készülnek. Az ágatáp kalóriadús, fokozza a laktációt és felgyorsítja a súlygyarapodást. A házi kecske nem eszik teljes kiőrlésű gabonát, de koncentrált takarmányt igényel. Az állatok korpát, összetett takarmányt, borsólisztet, apróra vágott kukoricát esznek. A koncentrált takarmány mennyisége legfeljebb 0,5 kilogramm naponta. Ezekkel együtt konyhai hulladék, burgonyahéj keveréke is hozzáadható az etetőhöz. Ősszel burgonya, sárgarépa, káposztalevelek tetejét etetik. A cékla tetejét krétával együtt adják a szerves savak semlegesítésére. A kecskének zöldség is kell, nyers apróra vágott formában, főtt krumpliban adják. Egy nőstény macskának szükség lehet az adagok növelésére.
Az etetők úgy vannak felszerelve, hogy táplálékot rakjanak beléjük anélkül, hogy kecskecsordán kellene átgázolniuk. Az etetőket a padlótól fél méter magasságban kell felszerelni. Célszerű kétfelé osztani őket. A széna faiskola fémhálóból készül, alább egy fából készült tartály zöldségek és koncentrátumok, ásványi adalékok számára van felszerelve. Ha az etetők az utcán vannak felszerelve, védve vannak a nedvességtől és a csapadéktól. Ha az étel nedves, a kecskék nem eszik meg. Az itatók az etetőkkel szemközti falon vannak felszerelve.
Kecsketenyésztés
A kecsketenyésztés nem teljes, ha nem bővíti az állományt. Ezt bárki megteheti egyedül. A kecsketenyésztésre szánt tenyészkecskéket anyjuk táplálékminősége alapján választják ki, mivel a tejszerűség, a súly, a gyapjú és a pehely minősége az apai vonalon keresztül közvetítődik. Egy évesnél idősebbnek kell lenniük. A szaporodásra szánt királynőknek erős csontozattal, megfelelő testfelépítéssel és fejlett tőgyrel kell rendelkezniük. A párzás a nyár végén vagy kora ősszel történik. Aztán a gyerekekre február végén vagy március elején lehet számítani. Az ebben az időszakban született állatok erősebbek, kedvezőbb körülmények között nőnek, az első növény megjelenésével kezdenek önállóan enni.
A sikeres párzáshoz fontos, hogy a nőstény hőségben legyen. Nem nehéz megállapítani, a kecske abbahagyja az evést, nyugtalan, mekszik, a külső nemi szervek megduzzadnak. Ez az időszak 1-2 napig tart, 15-22 naponként ismétlődik. A modern gazdálkodók természetes és mesterséges megtermékenyítést is végeznek. A pubertás a különböző fajtákban különböző időpontokban következik be. Az első vadászat a legtöbb esetben hat hónap múlva történik. De a kecskéknek legkorábban másfél év után (ez az ideális életkor) engedélyezhető a párzás. Ellenkező esetben a kölykök gyengén születnek, a nőstényeknél betegségek alakulnak ki (méh prolapsus, repedések, vérfolyás stb.). Ha a nőstény fiatal, nem szül kölyköket. A nőstényeket nem szabad géppé alakítani, évente kétszer megtermékenyíteni.
Kecskegondozás
A nőstények vemhességi ideje körülbelül öt hónap (147-150 nap), mindkét irányban öt napon belül megengedett az eltérés. A szülés fél órán belül tart. Előzetesen fel kell szerelni egy helyet a gyerekekkel kecskének. A tér területe körülbelül két négyzetméter, hőmérséklete legalább 12 fok. Fontos, hogy a hely száraz legyen, megfelelően felszerelt moslékkal és etetővel. A tejelő, húsos és vegyes fajtájú kecskéket a gyapjú kiszáradása után azonnal elválasztják a méhtől, és áthelyezik saját istállójukba. A molyhos kecske tovább marad az újszülött gyerekeknél. A kecskék nevelése során biztosítani kell számukra a játékteret. A gyerekek, mint minden kecske, nagyon aktívak. A „lányok” itt nem altatják el a fiúkat.
A gyerekeket tejjel etetik a mellbimbón keresztül. Az első etetés egy órával a születés után történik. Tíz nappal később, ha megfelelően törődnek velük, a kecskék és kecskék már maguktól esznek a tálból. Egy hónapig a fiatal állatokat naponta négyszer etetik, majd áttérnek a napi háromszori étkezésre. A huszadik napon a házikecske ehet összetett takarmányt. Először egy keveset adunk belőle, fokozatosan növelve az adagokat. Amikor a gyerekek hozzászoktak a koncentrált takarmányhoz, adjunk hozzá szénát és friss füvet. A 12-13 hetes kor elérésekor a kecskék és kecskék teljesen átállnak a felnőtt étrendre, önállóan táplálkoznak.
A kecskéket be kell oltani. Végezze el az oltásokat intramuszkulárisan, az ütemterv szerint. Védik…
