A juhok moniesiosisa

A juhok moniesiózisa egy parazita betegség, amelyben a galandférgek az állatok vékonybelében élnek – a monézia, amely az anoplocephalid fajhoz tartozik. Teljes fejlődési ciklusukhoz a köztes gazdák – a talajban élő atkák – részvétele szükséges. Ez a betegség nagy károkat okoz a gazdaságokban, mivel a beteg juhok lefogynak, és a fiatal állatok gyakran elpusztulnak a bélféreg miatt.

A monieziosis fejlődési ciklusa

Betegségtörténet

A kismarhákat sújtó bélparaziták már ősidők óta ismertek, de a galandférgekkel kapcsolatos első tudományos vizsgálatok csak a 19. század vége felé kezdődtek. Dr. Rudolphi volt az első ember, aki leírta a juhok és más haszonállatok vékonybelében élősködő galandférgek két fajtáját. Egy másik orvos, a francia Romain Louis Monnier ugyanebben az időben foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel. Írásaiban részletes információk találhatók a juhok vékonybelének szakaszait érintő cestódákról. Monnier le tudta írni a férgek jellemzőit, és a helmintáknak a Taenia benedeni nevet adta.

Csak néhány évtizeddel később a tudósoknak sikerült kideríteniük, hogy a monézia galandférgek által okozott helminthiasis kialakulásához köztes gazdára, egy kullancsra van szükség. Később a kutatások során a monézia eddig ismeretlen típusait fedezték fel. Szkrjabin és Potyomkin szovjet tudósok hozzájárultak ezeknek a parazitáknak a vizsgálatához. Most elegendő információ áll rendelkezésre a moniesiosisról – ismert, hogy a betegség hogyan nyilvánul meg, hogyan történik a helminták fertőzése, hogyan kell kezelni a betegséget.

Exciter leírása

A Moniesia nagy galandférgek, amelyek kizárólag az artiodactyl állatok vékonybelének szakaszaiban élnek. Testméretükben és az érett szegmensekben található tojások számában különböznek egymástól. Ezeknek a helmintáknak a leggyakoribb típusai a következők:

1. Moniezia expansa. Ezek a férgek akár 10 m hosszúra is megnőnek, testük szélessége pedig elérheti a 2,5 cm-t.
2. Moniezia benedeni. Ezek a helminták kisebb méretűek – testük hossza 3,5-4 m, szélessége 1,6 cm.

Figyelem! Mindkét típusú monézia nem rendelkezik horgokkal és orrral a scolexen (a test fejrészén). Ehelyett a parazitáknak 4 balekja van, aminek köszönhetően a férgek a juhok vékonybelének nyálkahártyájához tapadnak.

A parazita szegmensei hermafroditikus típusúak. Ez azt jelenti, hogy egyszerre látják el a méh és a herék funkcióját. Belülük akár 600 tojás is lehet. Amikor a szegmensek teljesen érettek, elválik a parazitától, és a széklettel együtt a külső környezetbe kerülnek. Ezután a következő történik – a szegmensek héja kinyílik, és a férgek embrióit tartalmazó peték a talajba esnek.

A Moniesia nagy galandférgek.

Ebben a szakaszban a parazita további fejlődéséhez egy köztes gazdaszervezet részvétele szükséges, ez a kullancs (oribatida), amely szerves anyagokkal táplálkozik. A talajrészecskékkel együtt lenyeli a helminta tojásait. Miután behatoltak a kullancs testébe, az onkoszférák elveszítik védőhéjukat, és az oribatida hasüregébe költöznek. Itt történik a helminták további érése. 3-5 hónapon belül lárvaállapotba kerülnek. A galandféreg lárváit cysticercoidoknak nevezik.

Figyelem! A cysticercoidok a juhok testébe legelőn járás közben jutnak be, amikor az állatok füvet esznek. A növényi táplálékkal együtt lenyelik a kullancsokat, amelyek belsejében monézia lárvák találhatók.

Már 1-2 hónap elteltével a helminták ivaréretté válnak, és elkezdik kidobni a tojásokkal együtt a szegmenseket, amelyek a juhok ürülékével együtt kiválasztódnak és bejutnak a talajba. A fejlődés egész ciklusa újra és újra megismétlődik.

Patogenezis

Miután behatoltak a juhok belébe, a cysticercoidok gyorsan növekednek. Testük hossza minden nap néhány centiméterrel növekszik. Ez azt jelenti, hogy a helmintáknak sok tápanyagra van szükségük az élet és a fejlődés fenntartásához. Valójában a paraziták elveszik őket az állatoktól. A trofikus hatás mellett a monézia más hatással is van áldozataik testére:

A vékonybél nyálkahártyájához tapadva a paraziták megsértik azt, ami ezt követően gyulladást okoz. Ezért gyakran diagnosztizálják az enteritist a moniesiózisban szenvedő juhoknál. A helminták mechanikai hatása abban is megnyilvánul, hogy irritálják a bélnyálkahártya receptorait, ezáltal a falak intenzív összehúzódását okozzák. A megnövekedett perisztaltika következtében gyakrabban fordul elő kiürülés. Valójában az ételnek nincs ideje megemészteni, és a tápanyagok részben felszívódnak. Ez az állatok gyors kimerüléséhez vezet.

Kimerültség egy bárányban

A paraziták toxikus vagy mérgező hatása a szervezetre az, hogy a helminták saját salakanyagaikat választják ki az állat vékonybelébe. A felhalmozódó méreganyagok csökkentik a juhok immunitását, mérgezik a szervezetet.

Figyelem! A moniesiázissal fertőzött juhoknál előfordulhat, hogy a paraziták elzárják a vékonybelet, mivel ezek a helminták meglehetősen nagyok.

Tünetek

A moniesiosis betegséget gyakrabban nyáron, a legeltetési időszakban regisztrálják. Minden állatot érint, de leginkább a 6 hónaposnál fiatalabb állatokat érinti. A bárányoknál a betegség gyorsan fejlődik, és gyakran idegrendszeri zavarokat okoz. Ebben az esetben a halál 2-3 napon belül bekövetkezhet. A moniesiosis tünetei fiatal állatokban:

1. Elnyomás. A fertőzött juhok szomorúak és legyengültek.
2. A mozgások koordinációjának megsértése.
3. Görcsös szindróma.
4. Az állatok elvesztik az eszméletüket.

Figyelem! Az ilyen tünetek bizonyos fertőző betegségek velejárói. A diagnózis felállításához és a kezelés felírásához állatorvost kell hívnia.

Felnőtteknél a monieziosis nem fordul elő akut formában. Ez másképp jelenik meg:

• emésztési zavarok (gyakori székletürítés);
• gyors fogyás;
• elnyomás.

Diagnosztika

A betegség diagnosztizálása során az állatorvos nemcsak a klinikai megnyilvánulásait veszi figyelembe, mivel ezek hasonlóak a fertőző betegségekhez. Figyelembe kell venni:

• járványügyi helyzet a régióban;
• állati tetemek patológiai és anatómiai boncolásának eredményei;
• a juhok ürülékének elemzésének eredményei.

A moniesiosis diagnózisát megerősítik, ha a beteg állatok ürülékében helminták szegmenseit találják.

Terápiák

A moniesiosis kezelésére modern anthelmintikus gyógyszereket használnak:

• albendazol vagy analógjai (fenbendazol);
• Fenasal;
• Cetovex.

Albendazol

Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor ilyen gyógyszerek még nem voltak a gyógyszertárak polcain, a haszonállatokat réz- és vasarzenáttal, ónnal és kalciummal, valamint réz-szulfáttal kezelték. Ezek a szerek azonban erősen mérgezőek, és már nem használják őket.

A fenbendazollal (albendazollal) történő kezelést a következőképpen végezzük – a juhok szájon át 5 mg gyógyszert kaphatnak 1 kg súlyonként. A gyógyszert egyszer alkalmazzák. A kezelés megkezdése előtt nem szükséges korlátozni az állatok táplálékát és hashajtót adni nekik.

A Fenasallal a juhok kezelésének sémája a következő – 1 g gyógyszert adnak 0,1 kg állati testtömegre. Ebben az esetben az adag személyenként nem lehet kevesebb 1 g-nál. Ha csoportos féregtelenítésre van szükség, akkor az adagot 2-szeresére emeljük – 0,2 g port keverünk össze takarmánykeverékkel vagy zúzott gabonával.

Figyelem! A féregtelenítés után a monézia szegmensek a juhürülékkel együtt 2 napig továbbra is kiürülnek a külső környezetbe. Ebben a tekintetben szükséges a trágya összegyűjtése és biotermikus módszerrel történő fertőtlenítése.

Megelőzés

A monesiosis elleni fő megelőző intézkedés az oribatidák, a helminták köztes gazdái elleni küzdelem. Koncentrációjuk a szűz legelőkön, erdei tisztásokon és réteken eléri a 25 000-et négyzetméterenként. A művelt és vetett legelőkön kevesebb a kullancs.

A megelőző féregtelenítést ugyanazokkal a gyógyszerekkel végezzük, mint amelyeket a kezelésre használnak, évente 5 alkalommal az alábbi ütemezés szerint:

• 14 nappal a legelői szezon kezdete után;
• 3 héttel az első féregtelenítés után;
• 30 nappal az állatállomány előző kezelését követően;
• augusztus végén;
• az utolsó megelőző kezelést az állatok istállóba helyezése után egy hónappal kell elvégezni.

A Monieziosis óriási veszélyt jelent a bárányokra, a fertőzés után néhány nappal el is pusztulhatnak. A felnőttek gyorsan fogynak a paraziták vékonybélbe való bejutása miatt. A betegség megelőzése nem elhanyagolható – ez segít megvédeni az állatállományt a helmintáktól, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodó nem szenved veszteséget.